Szelep

 

Szelep

Írta: Királdi-Kovács István

.

Csurran a pohár,

feszülnek az idegek,

csattannak a szavak.

.

Könnyes, villámló szem,

remegő, fuldokló hang,

az indulat még korlátok között van.

.

Forrong a mély, ereje feszít,

a felszín repedezik,

kitörni készül a harag.

.

Már füstölög, epét lövell,

a pusztító tűz még nem tört fel,

várakozik, erőt gyűjt, tarja magát.

.

Nehezen, de még tartja magát!

Pár nagy levegő, kis duzzogás,

elült a vihar, csend, és béke van.

.

2025. 12. 09.

Tiszakécske.