A fény ereje

 

A fény ereje

Írta: Királdi-Kovács István

.

Még tündököl az éj ezernyi csillaga,

a távolban már megrepedt az ég,

egyre több fénycsík szabdalja a sötététet,

s lassan magára ölti azúrkék köpenyét.

.

Lelkemben mélyre hatol, erővé válik,

a Nappal egyre magasabbra jut,

szétárad bennem, magasra emel,

mint madarat a könnyed, kitárt szárnyak.

.

Fönn eltűnnek, köddé válnak az árnyak,

repülök, tollpehelyként visz a képzelet.

mennyi mindent lát meg így az agy,

mit máskor észrevenni nem tud, nem mer.

.

Ahová fény vetül, más az érzés, a gondolat,

másként látunk embereket, arcokat,

s ha, megtörik, torzul, szürkülni kezd,

összeomlik minden, ha meghal a fény.

.

Még tündököl az éjben ezernyi csillag,

a távolban-bíborban kel föl a Nap,

új lehetőséget hoz, új reményt tartogat,

mélyre hatol, erővé válik, magasra emel.

.

2026. 03. 02.

Tiszakécske.