Lobog,
lobog
Írta: Királdi-Kovács István
.
Lobog, lobog a pásztor tüze,
Barna
kislány az ölibe,
Tüzes
ajka édes fajta,
Huncut
szeme, kicsit csalfa.
.
Csárda
ura mordul egyet,
Hallod
lányom, lábadat szeggyed,
Szeggyed
hamar hordjad a bort,
Gulyás,
csikós torkáról mossa a port.
.
Teli
a csárda édes kincsem,
Ölelésre,
csókra idő nincsen,
Hogyha
szeretsz, várj rám éjjel,
Forró
csókkal öleléssel.
.
Asztalok
közt serényen jár,
Telik
tányér s minden pohár,
Jó
a falat, tüzes a bor,
Van
is hozzá edzett gyomor.
.
Hegedűnek,
cimbalomnak húrja el nem fárad,
Hangszerekből
zene árad.
Pattogósan
szól a ritmus,
Legények
közt nagy a virtus.
.
Kedvük,
vérük jól felfűtött,
Amit
a bor le nem hűtött,
Kihívást
tesz egyik gyorsan,
Lássuk,
botos ki jár jobban.
.
Lába
szökken, botja koppan,
Párja
akad azon nyomban,
Büszkeség
csillan a szemükben,
Botjuk
pörög, forog kezükben.
.
Kurjantanak
hozzá egyet-egyet,
Úgy
fokozzák a jó kedvet.
Asszonynép
is kedvet kapott,
Úgy
gondolták húznak lapot.
.
Ám
a lánynak nincsen botja,
De
üveggel telt a kocsma,
Mi
jut eszébe a fehérnépnek,
Két
üveget tele kérnek,
.
Félhomályból
szoknya pördül,
Butella
bor, fejükön ül,
Úgy
táncolnak a zenére,
Nem
hullik le fejük éke.
.
Véget
vetnek a virtusnak,
Botot,
üveget helyre raknak,
Új
tánc kéne, álljunk párba,
Futja
még az erő egy csárdásra.
.
Lett
az egyből tíz is talán,
Hajnal
dereng az ég alján,
Nem
figyelték mennyi az óra,
Nyugodni
térnek kakasszóra.
.
Pásztor
tüze egyre lobog,
Huncut
szemű rá mosolyog,
Gyere
velem édes mátkám,
Ölelj,
csókolj vár a párnám…
.
2026.
03. 16.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése