Elveszett valahol

 

Elveszett valahol

Írta: Királdi-Kovács István

.

Romfalak szaporodnak, feketén merednek az égre,

hóba, és sárba hull az ártatlanok, a honvédők vére.

A földön, és az égen, a halál rakétákon süvölt,

romokon anyja teste mellett gyermek üvölt.

.

Üvöltök én is, ahogy torkomon kifér:

Meddig még, mikor lesz végre elég!?

Mennyi áldozat kell még a világtól,

hogy ne jöjjön tűz, a halál torkából?

.

Hozzátok szólok hatalommal bíró emberek,

Ti, le tudnátok fogni azt a gyilkos kezet.

Nem megtenni, mondjátok, milyen indok vezet?

Miért nincs kellő akarat, megfékezni az agarat.

.

Mint megvadult vérebek, ha láncuk elszakad,

nem nézik, nem is látják, útjukba mi akad.

Dúl a terror, fékje nincsen, határon túl, és innen,

földalól támadnak éjjel, és nyíltan, állami szinten.

.

A világban milliószámú az űzött, a hontalan,

elvettek tőlük, házat, hazát, életet jogtalan.

De mit nektek a jog, hisz magatok rúgjátok föl,

Tárgyaltok, aláírtok, de a harcban nem mentek elől.

.

Milyen összefogás az, melynek ereje nincsen,

ha, valaki kikacsint, a keze ott van a kilincsen,

az agresszort támogatja, védelmezi bőszen,

mint egy felbérelt, előre tolt őrszem?

.

Romfalak szaporodnak, feketén merednek az égre,

hóba és sárba hull az ártatlanok, a honvédők vére,

a földön, és az égen, a halál rakétákon lovagol,

közben az emberség, a felelősség elveszett valahol.

.

2023. 12. 06.

Tiszakécske.

Bűn, és átok

 

Bűn, és átok

Írta: Királdi-Kovács István

.

A tudatlanság bűne és átka,

hogy nem tudja, mi várhat rája.

Mit, miért, nem is kell tudnia,

vajon elég a földig hajolnia?

.

A gondolat, hogy nem változik semmi,

azt gyorsan félre kell tenni,

sokszor kell szólni azért, mi bánt,

a tükör ne sandán nézzen vissza ránk.

.

Nem kell harsogni, talán öklöt sem rázni,

de folyamatosan, békésen mantrázni,

hogy ebből elég, változás kell,

fiatalokkal karöltve, másik úton indulni el.

.

A zsarnok harácsol, egyre nő a hatalma,

nem elég az ország egy földrészt akarna.

Talán már a földrész is kicsi nekik,

a világot akarják, azt hiszik, megtehetik.

 

A terrorista az ártatlan népet írtja,

mert közöttük áll, a hatalom is úgy vág vissza.

Oda-vissza süvítve száll a bomba,

nem számít, hogy falvak, városok dőlnek romba.

.

Emberek sírnak füstölgő romok fölött,

szívükbe, lelkükbe, a félelem költözött,

már nem tudja hol az otthona, a hazája,

hogy majd hol hajtja le fejét éjszakára.

.

Bűn és átok tájékozatlannak lenni,

jövőért, unokáinkért semmit sem tenni.

Bűn csak nézni, hogy recseg-ropog a világ,

átkot ezért majd kései unokáink szórnak reánk.

.

2023. 12. 05.

Tiszakécske.

Solitude is (A magány)

 

Solitude is (A magány)

Írta: Királdi-Kovács István

.

Az idő végtelenjében teret foglal a lét,

élni akarás bőszen keresi benne a helyét.

Mivel rövid, gyorsan száguld át rajta az élet,

magányos lesz, rideg, csalódott, attól félek.

Addig öleli a nyugalom, és a csend is talán,

észre sem veszi és beszippantja a magány.

.

2023. 12. 04.

Tiszakécske.

Ágak, és kórók

 

Ágak, és kórók

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sétámat rovom, út nélkül a fák között,

és magasan a borongó szürkület fölött,

jár képzeletem, hol az ég örökké ragyog,

és ezüstfényt szórnak magukról a csillagok.

.

Ág reccsen léptem alatt, eltűnnek a csillagok,

eszmélő pillanat és máris a földön vagyok.

Nem, nem estem el, csak lehozott a természet,

magához ölelt, hogy mutasson sok szépséget.

.

Köröttem lomb nélküli fák mélyre hajló ágai,

száraz kórók égfelé kapaszkodó csápjai.

Földön heverő száraz, letörött ágak,

melyek mind, mind a föld javára válnak.

.

Lenyűgöz az érdekes kuszaság geometriája,

a görbületek, ívek ide-oda, és visszahajlása,

a végükön, integető selymet lobogtat a szél,

mint, aki úgy búcsúzik, hogy majd visszatér.

.

Sűrűsödik a szürkület, estébe hajlik az idő,

és szép csendesen permetezni kezd az eső.

Nem szaporázom a léptem, kedvem lelem benne,

hogy ott rejlik az élet minden esőcseppbe.

.

2023. 12. 03.

Tiszakécske.

Barátaim, adjatok időt

 

Barátaim, adjatok időt

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fáradt a testem, a lelkem,

tőlem az élet oly sokat elcsen,

hagyjatok pihenni egy kicsit,

ha nyugszik a szívem, majd kinyit.

.

Csak adjatok időt, egy keveset,

hogy lehajthassam fejemet,

jólesne egy kis szünet, pihenő,

mint cselédlánynak a kimenő.

.

Zárva voltam, de nem mentem sehova,

itt van szívemnek, lelkemnek otthona,

csak kérek tőletek egy kevéske időt,

hadd gyűjtsek magamnak némi erőt.

.

Fáradt a testem, a lelkem,

össze kell magamat szednem.

A gyűlölethez nem kell erő,

sem munka, az lényükből jön elő.

.

A szeretet is ostrom, állni kell,

hiszen abba is sokan buktak el,

de én felállok, felemelem fejem,

és akkor az ölelőt, viszont ölelhetem.

.

2023. 11. 29.

Tiszakécske.

 

Hála az életért

 

Hála az életért

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sárgul a határ, aszalja a Nap heve,

az ősz is lassan ide lopakodott vele.

Ezerféle növény érett bugája nyílik,

benne fehér, selyempamacs hízik.

.

Kibomlik, selymét messze viszi a szél,

végén aprócska mag, új életet remél.

Új életet remél, s hálát ad a teremtőnek,

szélnek, esőnek, napfénynek és a földnek.

.

A földnek, mely, mint jó anya ápolja, neveli,

s ha eljött az elmúlás ideje, testével befedi.

Azt hiszed elmúlt, de nem marad nyomtalan,

nézd, tavasszal az egynek milliom sarja van.

.

Így van az ember is, sarjad az anyaméhben,

megöregszik, megőszül, jó, ha tisztességben.

Közben tanul, alkot, előrébb viszi a világot,

és, tovább adja a tudás nevű hátizsákot.

.

Hited szerint dicsérd a teremtő erőt,

nélkülük nincs élet, a Vizet, a Napot, a Földet, a Levegőt.

Dicsőség az élet, jutalom, adj hálát érte,

mindenki ajándékba kapta, senki sem kérte.

.

2023. 11. 27.

Tiszakécske.

Szerzői jog által védett.

 

Gyere, főzz velem

 

Gyere, főzz velem

Írta: Királdi-Kovács István

.

Magyaros, kapros káposzta párolt lapockával

.

Végy egy megfelelő edényt, miben elfér minden.

Kell tízdeka csemegeszalonna,

ugyan ennyi kolozsvári, jó húsos, füst is legyen rajta,

vágd apró kockára és pirítsd meg aranybarnára,

vigyázz meg ne égjen, s ha kész szűrd le szépen.

.

A forró zsírban piríts kérget egy kiló lapockára,

szépen, pirosra körbe minden oldalára.

tedd tányérra, s takard le, ha elkészültél vele,

a zsírba húszdeka apró hagymakocka kerüljön bele,

ahogy tanultad pirítsd meg szépen, üvegesre.

.

Ha a hagyma üveges, ne sajnálj tőle mást,

adjál hozzá tizenöt deka apróra vágott tv paprikát,

és húszdeka hámozott paradicsomot,

ízesítsd meg sóval, őrölt borssal, rotyogtasd tíz percen át,

s hogy le ne égjen sűrűn keverd át.

.

Ha már átfőtt az egész, tedd vissza a sült szalonnát,

rá a lapockát, engedd fel vízzel, hogy ellepje,

s az egészet lassú tűzön párold félpuhára.

Ezután lesz szükséged egy fej édeskáposztára,

másfél kilót tisztíts meg, s vágd fel nagykockára.

.

Készíts elő egy csokor kaprot, finomra metéld,

ha már félpuha a hús, kóstold a levét,

kínáld meg sóval, borssal, evőkanál piros paprikával,

tegyél még bele három-négy gerezd zúzott fokhagymát,

s végül add hozzá az összedarabolt káposztát.

.

A vízzel várj még, mert a káposzta, levet enged,

hogy ne törjön, néha óvatosan kevergesd meg,

Ha a hús megfőtt vedd ki, hűlés után szeleteld fel.

Ellenőrizd a káposztát, rendben van-e az íze,

és az állagához nincs-e szüksége egy kis vízre.

.

Már nincs szükség másra, mint egy laza habarásra,

használj hozzá tejfölt, kukoricakeményítőt,

add fel neki a kaprot, hagyd rottyanni egyet,

kicsit pihenni engedd, s utána tányérra szegyed,

kínáld meg két szelet lapockával, edd meg jó étvággyal.

.

2023. 11. 23.

Tiszakécske