Költészet dióhéjban

 

Költészet dióhéjban

Írta: Királdi-Kovács István

 

Miközben olvasok,

sorokon rohanok,

a sorok között elveszek,

magamra majd hol lelek.

 

Annyi mit figyelni kell,

nem is tudom, hogy induljak el,

szótag számok, ritmusok,

verssorok, és versszakok.

 

Ütem, hangzás, rímek,

A-A, B-B, C, A-B, B-C, A-C,

vannak a bokorrímek,

Ó versek istene én hol élek.

 

Hosszú hangsúlyos, rövid hangsúlyos,

és mindkettő, ha súlytalan,

nőrím ha tompa, férfirím ha éle van,

mikor tiszta a rím, és mikor asszonánc,

homlokom már csupa ránc.

 

Közel sincs még vége,

van még tudnivaló ezer féle,

Jambusok, felezők, költői nyelv, és a tana,

ennek nem lesz vége, talán soha.

 

Műfajokról még nem is beszéltem,

pedig tőlük oda vagyok egészen,

óda, himnusz, ballada, és szonett,

jó ha ezt tudja ki tollat kezébe vett.

 

Van itt más is, ami csemege,

mit és hogyan írjon tolla hegye

időmérték, sorlejtés, hexameter,

mindez igazi költőpartner.

 

2022. 11. 25.

Tiszakécske.