Harangok
Írta:
Királdi-Kovács István
Most a harang hajnali
misére kondul,
az öblös hang a házak
közé szorul,
majd lassan tova lebeg az
erdőn, a réten,
és feloldódik a ködlő
messzeségben.
Élesnyelvű kisharang
szinte csak csengő,
árvizet, tűzet, és egyéb
veszélyeket jelző,
egykor főhelyre tették,
haranglábon állt,
fellármázta a falut,
sértette a fület, úgy kiabált.
Van, mely pontosan méri nekünk
az időt,
el is üti rendesen, mind
a tizenkettőt,
a negyedet és a felet sem
hagyja árván,
az egész felé kaptat a
háromnegyed hátán.
Van nagy, hangja öblösen
szól, bam-bam,
fönn magasan az égbe nyúló
toronyban,
búcsúztat, és üdvözöl,
több nemzedéket,
életet szolgál, átölelve
a messzeséget.
Ne feledd, ha hallod azt
a zúgó hangot,
neked, is szól, érted is húzzák
a harangot.
2022. 11. 09.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése