Esélylatolás

 

Esélylatolás

Írta: Királdi-Kovács István

 

Az ember optimista, pedig már annyit csalódott,

bizakodva reméli, hogy új nappal, új esély adódott,

elfáradt, hátán súlyos éveket cipel, amit le nem tehet,

lelke hiába repülne, szárnya csapong, de test nem mehet.

 

Földhöz köti az emberi lét, számba veszi az eltelt éveket,

régidolgok, emlékek között kutat, s talál egy gyermeket,

magát a kort ma átkosnak mondják, pedig ő ott volt boldog,

nem érti, a világmegváltó álmok, hogy hoztak ilyen sorsot.

 

Összeülnek, azon vitáznak, hogy ki legyen ura ennek a világnak,

melyikük szájíze tetszik a népnek, de tükörbe ők sosem néznek.

sőt, ki asztalhoz sem ül, kiadja az ukázt, lánctalp tépjen gyepet,

dőljön össze minden ház, de legalább is ágyú tépjen rajta sebet.

 

Honnan tudnák mi az ember, elfeledték honnan indultak egyszer.

Fehérgallér, nyakkendő, egyetem, akár úrrá is tehet,

saját döntés, hogy valaki úr lesz, vagy gengszter,

de sem anyja, sem apja nem szólt neki az értéket választani lehet.

 

Ma túl sokan sírnak, szétzilált az életük, szertefoszlott álmuk,

a hatalomtól megrészegültek józanodását hiába is várjuk,

az új nap is máshogy mérte az esélyt, van ki keserűt kapott,

kicsi rá az esély, mégis optimistán várjuk a szebb holnapot.

 

2022. 11. 21.

Tiszakécske.