Eltávozott szeretteink napja
Írta:
Királdi-Kovács István
Megannyi apró láng
sercegve imbolyog,
fenn a magasból irigyen
nézik a csillagok,
kőtömbök és sírdombok
között emberek,
nehéz emlékektől sóhajtva
lehajtott fejek.
Ezernyi gyertya, koszorú,
és sok-sok virág,
nem értjük nélkülük, miért
forog a világ.
Mennyi ember mégis csend,
és béke van,
halk minden szó, a lépés
is csendben koppan.
A viasszal megcsillan néhány
könnycsepp,
lehet, hogy a fájdalmat így
elviselni könnyebb,
mást nem tehet, idővel
beletörődik az ember,
néha, mikor túl nehéz,
imáiban pöröl Istennel.
Éjszakába hajlik, utolsót
sercennek a lángok,
apró füstcsíkok lejtenek
egy utolsó táncot.
Lassan elmegy a gyászoló,
emlékezők hada,
marad a síri csend, a
viasz és a virágok illata.
2022. 11. 01.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése