Hazámért
kiáltok
Írta: Királdi- Kovács István
Halljátok
ifjak, veletek akartunk lázadni,
térdre
kényszeríteni a csalárd zsarnokságot,
és
kivívni egy jobb, egy másfajta szabadságot,
de
elmenekültök, s ki marad, egymást falja fel.
A
közérdek már csak keveseteket érdekel,
de
hol lesz a hona, ha kitántorog az elme,
ez
Bölcsőd volt, de vajon hol leszel eltemetve,
jövőt
mondjátok, mely vidéken építitek fel?
Volt
egykor ki elmét pallérozni külhonba ment,
tudományokat
gyűjtött, és gyakorlatot szerzett,
de
hazánkat, fényre deríteni itthon kellett,
és
csiszolt elmével tért vissza, mert a Haza szent.
S
ki, mint én vénbolond, ha szóra kinyitom számat,
ágálni
merek, harcolok veletek, értetek,
hogy
lássatok, és értsetek ne csak nézzetek,
nevetség
tárgya leszek, s jutalmam a gyalázat.
Emlékszem,
mennyit vertük a kaput, csak úgy döngött,
mire
nyikorogva engedett a zsanér, a zár,
bedőlt
a régi világ, egy idealista vár,
nem
ezt akartuk, most sírunk eszményeink fölött.
Gondolkozz,
1848, 1956, 1989-90. kik voltak az első sorban?
Mondjátok,
most az a tűz, bátorság, szellem hol van?
Mint
sokan, maradhatnék csendben, behúzott nyakkal,
Volt
egy esküm, ami tudtommal ma is élő szöveg.
„Hazámat
minden külső és belső ellenségtől,
ha
kell, életem árán is megvédem”
Ma,
külső ellenségről nem tudok.
Hazámért
kiáltok rendületlenül!
2023.
01. 02.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése