Rózsaszín köd
Írta:
Királdi-Kovács István
Mint tüll ruha, mi
titkokat rejt,
csak sejteti a vonalakat,
mely
furcsa, szív körüli
bizsergést okoz,
s benn valami földöntúli
vágyat fokoz.
Aztán tovább áll,
feloszlik a köd,
ott az igazság, mit semmi
sem föd,
elszáll az illúzió,
összedől a kártyavár,
s az ember ismét
csalódottan áll.
Kitudja hányadszor hitt a
szép szónak,
a rózsaszín ígéretnek,
mit feléje szórtak,
mely csupán kongó, üres
fecsegés volt,
bizalmán, hiszékeny
lelkén egy újabb folt.
Vékony, üvegtörékeny
szerelem, illúzió,
múlandó, tétova barátság,
nincs rá infúzió,
s valahogy az egész élet
oly esetlenné vált,
ki keres, félelemet,
bizonytalanságot talál.
Mondják bízz Istenben, és
segíts magadon.
Bízni, már nem tudok, de
meg nem tagadom.
Körös-körül sötét erők
által húzott falak,
kevesen tartanak kifelé,
de befelé tolonganak.
Rózsaszín köd az emberek
szemén,
hamis próféták ülnek az
Istenek helyén,
nyelvük mint a kígyóé,
kétágú,
gátlástalanságuk, farkasétvágyú.
2023. 01. 27.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése