Hölgyek kalapban

 

Hölgyek kalapban

Írta: Királdi-Kovács István

 

Vajon kit rejt e márvány merev arc,

nincs rajta mosoly, ránc, sem karc,

csak a szeme olyan mintha élne,

csak annak van némi felcsillanó fénye.

 

Az öltözéke, kalapja, sálja árulkodik róla,

nyakában lévő medál, s blúzának zsabója,

hogy nő lehet az illető, egy kedves dáma,

lám selyem szegfűt is tűztek kalapjára.

 

Valamely tolldísz is lett mellé téve,

farsangi jelmezének ez is egy kelléke,

A selyemruhán ezer fodor, sok-sok dísszel,

festett szája mosolyt még nem is mímel.

 

Pedig a farsangi ünnep a vidámságé lenne,

színes forgatag, zene, és tánc van benne.

víg ritmusra, énekszóra járnak a lábak,

ez adja szépségét az utcai bának.

 

De egy ilyen dáma, nem az utcabálba megy,

ott illegetve magát éppen csak végig tipeg,

őt egy más csillogás, egy fényes terem várja,

hol előkelő, finom urak, viszik a parkettára.

 

2023. 01. 11.

Tiszakécske