Rezgések

 

Rezgések

Írta: Királdi-Kovács István

 

Nincsenek közös emlékeink,

nem engedhettük meg magunknak,

és a tér, az idő mintha ellenünk lenne,

nem találunk közös megoldást benne.

 

Vagy mégis, mondd a vers mire való,

hisz van benne millió betű, ezernyi szó,

hogy elmond, s én elmondjam, mi titok van,

kettőnkre tartozik, mégis kikívánkozik.

 

Mert azt tudnia kell mindenkinek,

amiről senki, semmit nem tudhat meg,

megtaláltuk a közös pontot, az emlékeket,

feladó, s címzett nélkül küldjük a leveleket.

 

Versek, takarnak, mint apró tüllfüggönyök,

a lelkünkkel látjuk, mi van a szavak mögött,

és éjjel, ha túlfeszítve kirúg magából az ágy,

pislafénynél vers születik és csitul a vágy.

 

Rezgünk, mint a lámpa, mely égne,

de nincs benne annyi erő, hogy legyen fénye,

s majd egyszer miután megszűnünk,

senki nem fogja tudni, ki az kit így szerettünk.

 

2023. 01. 12.

Tiszakécske