Menekülés

 

Menekülés

Írta: Királdi-Kovács István

.

Arcodat, homlokodat fátyol takarja,

csak a szemed, az a mély barna,

néz fájdalmasan túl mindenen,

börtönöd lett ruhád és a szerelem.

.

Más világ ez, mint ahol éltél, szabadon,

könnyű szél vidáman játszott a hajadon,

nyári sort, és vékony blúz fedte tested,

most, más törvények uralkodnak feletted.

.

Elszólított a szerelem, más világhoz kötött,

aranykalitkába zárt, és a szárnyad törött,

magad voltál a napfény, a parti homok,

de hol vannak már az imádott nyomok.

.

Rosszul választottál, már késő a bánat,

bőrödön érzed, mit nem hittél el másnak,

nem tudják ki vagy, nem lesz barát, sem rokon,

kinek sírsz majd, ha jön a sok-sok pofon?

.

Burkád hiába bő, nincs benne elég levegő,

hosszú, futó lábad ma éppen csak tipegő,

pedig régen repített, szárnyakat adott,

nem volt ki szebben, gyorsabban futott.

.

Utánad csorgott a nyála a férfinépnek,

de te más nép fiának fogadtál hűséget,

szemed fénye megtört, úgy nézel messze,

de hiába kutatsz a régi emlékedbe.

.

Remegő pilládról egy könnycsepp hullik,

az idő bezártan nagyon lassan múlik,

kiutad keresed a boldog szabadságba,

hogy ne élj kalitka, sem burka fogságába.

.

Rég volt férjed, csak egy lettél a nők között,

ki öröm nélkül szolgál, ha a férfi haza jött,

idegen asszony vagy, tied minden munka alja,

férjed, rólad minden asszony panaszát hallja.

.

Ki fogva tart elmegy hosszú üzleti útra,

itt az alkalom, hogy magad légy újra.

Ettől az élettől nagyon távolra futsz,

segít valaki, hogy egy küldetéshez juss.

.

Burkádat egy levéllel megkapja férjed,

kéred, soha többé ne keressen téged,

mert szűk neked minden zárható kalitka,

legyen az bármekkora, fényes palota.

.

Szállni vágysz, repülni, mint a madár,

felfedezni mindent, és ne legyen határ.

Nem könnyes a szemed, fénylik megint,

ahogy rendelte Isten, az ő törvénye szerint.

.

2023. 02. 01.

Tiszakécske.