A sztyeppe harcosa
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Közép-Ázsia Kazahsztán
sztyeppéi,
népét a dzoungár horda
nem kíméli.
Mi útjukba kerül
pusztulásra van ítélve,
A tagolt
szultánságoknak nincs vezére.
.
Még gyermek volt, éppen
játszott,
mikor falujára az
ellenség ráront,
kit meg nem öltek,
elmenekült,
bujdosó lett, vagy
rabszíjra került.
.
Bujdosó lett Sartai, sok,
más gyerekkel,
kiket egy agg nevelt
becsülettel.
ifjú lett, tusában erős,
szervezésben okos,
a sztyeppe nevétől lett
hangos.
.
Rajtaütéseket, hajtott
végre,
ahol tudott, ott csapott
az ellenségre,
büszke volt bátor kis
csapatára,
irigy volt egy társa,
nyíllal lőtte hátba.
.
Rátaláltak, életét
megmentették,
ezzel még híresebbé
tették.
Ellenségei díjat tűztek
ki fejére,
mégis özönlött hozzá a
puszták népe.
.
Vágtat a sztyeppén, mint
a szél,
csatába megy, védeni
nemzetét,
Dzsungár hordákat
kergetni szét,
kardjával ellenség
fejeket metél.
.
Nem lett belőle szultán,
nagy hadvezér,
hazáját szolgálta, védte népének
élt.
Az ellenség zászlaját
földre tiporta,
az ellenséges hadak
vezérére támadt.
.
Hős, ifjú életének ez
lett a vége,
öt nyílvesszőtől, ömlött
ki a vére.
S hogy biztos legyen a
halála,
földhöz szegezte két
hegyes dárda.
.
2023. 02. 24.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése