Mikor
lesz kiút
Írta: Királdi-Kovács István
.
Dörren
az ég, pereme vörösen izzik,
ezernyi
villám ott fenn, süvítve siklik,
belőle
nagy robajjal tűzgolyó bomlik,
remeg
a levegő, több ház a földre omlik.
.
Éjjel
jött a gonosz orvul az alvókra támadott,
szemből
jönni férfi módra, ahhoz gyáva volt,
az
élet náluk nem érték, katonája van bőven,
csak
a birodalom nőjön a közeli jövőben.
.
Őt
nem zavarja, hogy rommá lett, minden,
mennyi
özvegy, árva, rokkant, kerül ki innen.
Pedig
hírül sincs vége az elméje őrületének,
nem
könyörül, nem ad teret a reménynek.
.
Nem
lát torzult arcot, szétszakított testet,
e
miatt vállán nem érez semmiféle terhet.
Nála
csendes, békés és kényelmes a szoba.
Sikoly,
sem könyörgés nem hallatszik oda.
.
Pedig
népe is haragszik, gyűlöli a háborút,
ők
is elvesztettek sok férjet, apát és fiút.
Meddig
dörren még az ég ontva a halált,
s
meddig ujjong a gyilkos, hogy talált?
.
Hol
van hát, és mikor lesz e bűnből kiút?
.
2023.
02. 28.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése