A száj hazudhat

 

A száj hazudhat

Írta: Királdi-Kovács István

.

Az ki hallgat, nem beszél,

csendje mégis, beszédesebb mindennél.

Hallatszik az őrlődés, a kétségbe esett kétely,

a világ ma nem támasz, inkább métely.

.

Sokan keresik az Istenhez vezető utat,

imájukban kérik, hívják az Urat.

Ő, már kőbe véste a parancsolatot,

de a gyarló, mindig megszegi az akaratot.

.

Imáját úgy zárja, „legyen akaratod szerint”,

feláll, térdét leporolja és vétkezik megint.

Majd gyónni megy, a zsámolyon ül vagy térdel,

nem szól, de ott az őrlődés, a kétség, a kétely.

.

Az, ki hallgat, hiába kulcsolja imára kezét,

ha mélyre hajtja fejét, és lehunyja szemét,

nem néz fel Istenére, őszintesége nem nyitott,

ha ő nem is, de lehet, hogy a lelke halott.

.

Nem kell templomba menned, ha nem akarsz,

nem ott lakom. Térdelned sem kell, nem vagy szolga.

De ha velem beszélsz, bátran emeld fel a fejed,

olyankor nem akarok mást, csak látni a szemed.

.

A száj hazudhat, de a szemeben látszik minden,

az őrlődés, a kétely, a kétségbe esett félelem,

és, hogy a szívedben van-e hely énnekem.

.

2023. 12. 11.

Tiszakécske.