Késő, őszi szerelem

 

Késő, őszi szerelem

Írta: Királdi-Kovács István

.

Csoszogva sétálunk az őszi napsütésben,

mint egykor, szorosan kéz a kézben.

Ó boldog ifjúság, hogy forrt a vérünk,

hogy soha, és örökké, ilyeneket ígértünk.

.

Emlékszem, hogy tiltott anyád és anyám,

mégis eltöltöttünk már két emberöltőt talán.

Mindig előre néztünk, sohasem hátra,

így értünk el idáig, egymás mellett járva.

.

Ma már kicsit mást jelent a szerelem,

vérünk nem buzog oly forrón, hevesen,

De itt bent mélyebb, tisztább az érzés,

ha eddig nem volt, ma már nem lehet kérdés.

.

Csoszogva sétálunk az őszi napsütésben,

mint egykor, szorosan kéz a kézben.

Néha meg-megállunk, fárad már a lábunk,

vagy leülünk egy padra, és mindent megcsodálunk.

.

Ezerszer láttuk, és mégis minden nap más,

az emberek, a séta, a park, a Nap lenyugvás.

Reszkető kezedet fogja reszkető kezem.

Mennyivel másabb ez a késő, őszi szerelem.

.

2023. 12. 17.

Tiszakécske.