Tavaszi
változás
Írta: Királdi-Kovács István
.
Csalóka
az idő, a tél még a kertek között jár
hol
reggeli dérrel, vagy hideg esővel vár.
Hátsószobában
a tavasz csendesen készül,
illatos,
tarkaköntöse virágmintával szépül.
.
Az
előőrs már látszik hóvirág, és téltemető,
kidugták
már apró fejüket éled az erdő.
Hallgatom
a fák halkan zúgó percegését,
ereikben
induló nedvek lassú keringését.
.
Rügyek
duzzadnak, reccsen rajtuk a kabát,
aranyvessző,
csüngő barka már mutatja magát.
A
madarak öröm trillával köszöntik a reggelt,
pedig
még a Nap is éppen, hogy csak felkelt.
.
Élénken
zeng a dal, röppennek bokorra, fára,
mintha
az ember is vidámabban nézne a világra.
Az
égen a szürke felhő éppen rongyossá foszlik,
a
Nap melegétől könnyű párapamaccsá oszlik.
.
Téltábornok,
talán ránk villantja még a fogát,
még
erősködne az öreg, meghazudtolva korát.
A
Tavasztündér terelgeti, apó szépen kérem,
nincs,
itt semmi dolga menjen tovább szépen.
.
2024.
02. 18.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése