Felelet
nélkül
Írta: Királdi-Kovács István
.
Mondd
ki az ártatlan, és ki a bűnös?
A
gyermek ki védtelen, legfeljebb nyűgös.
Őt
védeni kell, egyengetni az útját,
Feltárni
neki az élet, a tudás kútját.
.
Miért
ártatlan, kinek álma is vétkes,
Ki
parancsolni önmagának sem képes?
Mondd,
miért bűnös az, aki csak kérdez,
Aki,
másképp lát, és másképpen is érez?
.
Miért
mondod, nem vagyok normális én se,
Elfogadom,
de mondd, kinek a normája a mérce?
Hol
van az etalon, a fellebbezhetetlen példa?
Mielőtt
bárkit megrósz, magadba is nézhetnél néha.
.
Keressük
az utat, a kapcsot, a közös pontot,
Vajon
miért járjuk meg naponta a poklot?
Valamikor
valaki a beszédhez adott képességet,
Hogy
acsarkodás nélkül keressük a békességet.
.
Mondd
ki a bűnös, és ki az, aki ártatlan?
Mennyi
hazugság, vétek, és bűn, belefáradtam.
Felemelem
szavam, nem jut, messzire tudom,
De
beszéljünk róla, vonaton, villamoson, buszon.
.
Mekkába,
és Rómába is több égtájról vezet út,
Isten
is elfogad minden imát bármilyen ajkút.
Ha
ugyanazt másként csinálod, mint én,
Kinek
számít a hogyan, ha jó az eredmény?
.
2024.
02. 17.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése