Uram
Isten, milyen ország
Írta: Királdi-Kovács István
.
Jobb
sorsa szánt ország martalék lett,
mit
az úrhatnám gőg jól megtépett.
Szétzilálta
az alkotmányt, a törvényes rendet,
megfélemlítéssel
inti, tartja fenn a csendet.
.
Ki
szót emelt bármiért, lehurrogták,
ki
hallgatott, számon kérték némaságát.
A
csőcselék, őrjöngő dühvel, verte mellét,
a
csendes szégyenkezve hajtotta le fejét.
.
Most
végre a csendes hallatja a hangját,
halkan
emeli fel, mélyreható szavát.
Úgy,
hogy fülébe jusson, hogy az is hallja,
aki
végképpen nem szeretné, nem akarja.
.
Nem
tör, nem zúz, nem gyújtogat senki,
ők
békésen akarnak az igazságért tenni.
Nem
tenni, csak szelíden, határozottan kérni,
elég
a csalárdságból a jó útra, vissza kéne térni.
.
A
gyermekekért kell kiállni ez volt a hívó szó,
nagy
a tér, békés a sokaság, kevés az ováció.
Mindenki
fákját emel, magasan tarja kezébe,
hogy
messzire, a jövőbe világítson annak fénye.
.
Jó
uraim! – ma még csak csendes szóval kérik,
de
látom, és sajnálom, hogy önök ezt nem értik.
Új
törvényeket hoznak, megint az éj leple alatt,
egymást
mentik, s a bűn újra a szőnyeg alatt.
.
Uram
Isten!- milyen ország ez a Nap alatt,
A
gerinc, a jellem, megint a csigában maradt.
.
2024.
02. 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése