Közöny

 

Közöny

Írta: Királdi-Kovács István

.

Kinek az élet nem kihívás, bambul bele a világba,

szétnéz maga körül, de a lényeget nem látja.

Érzelmek nélkül a semminek akar része lenni,

a világról nem akar érdeklődni, vele törődni.

.

A közöny nem érdeklődik, képességet nem érez,

nem keres motivációt, nem gyorsít, inkább fékez.

Ha nem beteg, demens, vagy skizofrén, hol a titok -kérdezem.

Sok volt a gáncs, csalódás, lelkiterror, a félelem?

.

Hová lettek az emberi érzések, aggodalom, a vágy,

érdeklődés az új iránt, megismerni milyen a világ?

Hol van az akarat, kitűzött, elérni vágyott cél,

az ember nem falevél, mit ide-oda visz a szél.

.

A közöny csak bambul bele egy szűk világba,

van léte, de az életről magával sem száll vitába.

Érzelemvilága sivár, bizalma, ha volt, eljátszották régen,

van kit kimozdíthatatlanul magába zárt, nagyon mélyen.

.

2025. 01. 31.

Tiszakécske.

Sztrapacska, (svanyú káposztával)

 

Sztrapacska, (savanyú káposztával)

Írta: Királdi-Kovács István

.

Szeretem a pocakom, mutatja ezt alakom.

ha akad, néhány jó falat örömmel bekapom.

Korog a gyomrom, de éppen nincs mit ennem,

kulináriának hódolni a konyhába kell mennem.

.

Áttekintem, mi van itthon, milyen edényt vegyek elő,

ami ízlésemhez, és az ételkészítéshez éppen megfelelő.

Vok, tepsi, fazék, vagy lábas, nem oly kicsi ez a gondom,

főleg, hogy a legvégén mindent el kell majd mosnom.

.

Nézem a lehetőséget, van, krumpli, kolbász, szalonna,

jófajta, finomra gyalult savanyú káposzta.

Éhségtől lassú elmém azonnal megvilágosodott,

nagyot nyelek, számban máris érzem a finom falatot.

.

Kockázom a szalonnát, jó húsos, kolozsvári fajta,

pár karika füstölt kolbász semmit nem ront rajta.

Míg a kolbász, szalonna kiadja a zsírját,

ne legyen hosszú szálú, kicsit megvágom a káposztát.

.

Leszűröm a zsírt, véletlen se menjen pocsékba,

abban pirul, meg abban pirul meg a  savanyú káposzta.

Míg a káposzta pironkodik, vizet teszek fel némi sóval,

lereszelem a krumplit, meghintem, lisztel borssal, sóval.

.

Ezt nevezik sztrapacskának, nagyon finom étel,

szeretem őkelmét, eszem is szívesen sokféle feltéttel.

Gyöngyöző vízbe szaggatom, a lobogás ne üsse széjjel,

Élvezem a főzést, csinálom is nagy szenvedéllyel.

.

Kifőtt a tészta, megpirult a káposzta össze kell adni,

a sült szalonnával, kolbásszal föl lehet javítani.

Serpenyőbe terítem, kicsit összepirongatom,

majd mint aki megérdemli élvezettel elfogyasztom.

.

2025. 01. 28.

Tiszakécske.

Sertéscomb vadász módra

 

Sertéscomb vadász módra.

Írta: Királdi-Kovács István

.

Végy félkiló sertéscombot,

(jó a karaj, vagy lapocka is),

csíkozd fel, mintha tokány lenne,

sózd, borsozd, azután fedd be.

.

Míg a hús pihen legalább tíz percet,

közepes fej hagymát kockára metélheted,

zúzzál hozzá két fokhagyma gerezdet.

majd szalonnával fojttasd a receptet.

.

Kockázd fel apróra, olvasztd ki a zsírját,

szedd ki a pörcöt, pirulni dobd rá a hagymát.

Ha kész add neki a zúzott fokhagyma gerezdet,

rövid idejű pirítás után, a húst hozzá teheted.

.

Nagylángon piríts rá kérget, majd tegyél rá őrölt paprikát,

öntsd fel 1 deci száraz fehér borral, kis lángon gyöngyöztesd.

Mikor folyadékot kér, hogy le ne égjen, vízzel mindig felöntsed.

Vedd elő a 15 dkg, gombát, tisztísd, szeleteld, úgy viseld gondját.

.

Ha a hús főtt már negyvenöt percet, kínáld neki a gombát,

sóval, borssal, rozmaring levéllel javítsd fel az aromát.

Főzzed együtt őket apró lángon még tizenöt percig.

s addig evőkanál keményítővel, keverd el a tejszínt.

.

Hőkiegyenlítésnek használj a szaftból néhány kanállal,

majd csorgasd az ételhez, ahogy szoktad a habarással.

Közben mert időd is engedi, a párolt rizst készítsd el neki.

tálalható, tarhonyával, puha kenyérrel, vagy ki hogy szereti.

.

½  kg sertés hús, (comb, lapocka, vagy karaj); 15 dkg gomba

1 közepes fej hagyma; 2 gerezd zúzott fokhagyma, 2db babérlevél,

1 kiskanál pirospaprika; só, fehér bors, ízlés szerint,

1,5 dl főzőtejszín, vagy tejföl (12%-os); 2 evőkanál zsír,

1 dl száraz fehérbor, 1 ek. étkezési keményítő (lehet liszt is),

Rozmaringlevél vagy csokor petrezselyemzöld,

.

2025. 01. 27.

Tiszakécske.

Örök vándorok

 

Örök vándorok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ők a rosszak, vagy csak nem érti őket ez a világ?

Örökké úton vannak ez a sorsuk, az ő nevük nomád.

Nem tudják mikor és honnan indultak, csak jöttek,

nem tudják mikor és hová érkeznek, csak mennek.

.

Nyikorgó, imbolygó kerekű sátoros kocsiban születnek,

nincs hely a világon ahová hosszabb időre mehettek.

Kitaposott út nélkül jártak be cél nélküli hosszú utakat,

erdők, mezők, gyümölcseiből jutott szájukba betevő falat.

.

Iskolák, templomok padjaiba be nem ültek soha,

tudományok helyett lepte őket az utak szálló pora.

Így is boldognak érezték magukat, mert úton lehettek,

számadással nem tartoztak másnak, egyedül Istennek.

.

Zászlóikon kék ég alatt zöld mező, közepében egy kerék,

mert kerek a világ, s gyötörte lelküket az örökös mehetnék.

Ha megpihentek, némely folyó partján szomorúfűzfák alatt,

faragtak belőle fűzfateknőt, tányért, kanalakat.

.

Ha télvíz idején ha muszáj volt megálltak egy faluszélen,

mesterembereknél napszámot vállaltak, hogy ne haljanak éhen.

Az idő nem telt felettük nyomtalanul, a szakmát ellesve tanult.

így lett némelyikből ügyes kontár, kinek az élete is javult.

.

Eltelt néhány ezer év, ki nomád volt, az nomád maradt,

ma már kevesen születnek az echós szekér sátra alatt.

Ma már tanulnak, művészekként akár nevet is szereznek,

csak ők magukat, vagy a világ őket, még mindig nem érti meg .

.

2025. 01. 25.

Tiszakécske.

Esti séta

 

Esti séta

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lépte halkan koppan, ritmusa lágyan ring,

majd a csendbe simul, mint egy távoli szving.

Válla követi a ritmust, mint ha táncolna a test,

mit az utcai lámpa sárga fénye, varázslatossá fest.

.

Bronzszínű hajával könnyű pajkosszellő játszik,

hosszú, aláhulló loknijai között vígan bújócskázik.

Nyakából ki-kilebbenti a rojtos selyemsálat,

a hajával összefonva lobogtat néhány szálat.

.

Lassan ballagott, élvezte a sétány fáinak lélegzetét,

a lámpák sejtelmesen áttetsző tompafényű tekintetét.

Vele andalog az idő, a Hold, a csillagok, az est,

ilyenkor az ember szelektálni, emlékeket válogatni sem rest.

.

Ilyenkor tisztul a fej, világosabbak a képek, a vágyak,

elérhetőbbnek tűnnek, amik megvalósításra várnak.

Haza indulva, örül, kicsit még talán mosolyog,

bármily jó volt is az est, jönnek a mindent átíró holnapok.

.

2025. 01. 23.

Tiszakécske.

Mi ne tudnánk

 

Mi ne tudnánk

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mi ne tudnák mi a csend és hol van?

Kizárul a világ, ha megjelensz gondolatban.

Megnyugszik az elme, másként ver a szív,

vad folyóra, ha pihe száll, érintésed oly szelíd.

.

Az éjszaka, ha fáradt is, szusszanni alig mer,

nehogy elriadjon az, ami téren, időn átível.

Érzés, mitől az ember boldogan ébred,

ami egésznap vezeti, soha el nem téved.

.

Mi ne tudnánk, hol van, és mi a csend?

Röpke gondolat feléd, s helyre áll a rend.

Dúlhatja bensőnket harag, vagy félelem,

lehetünk a világ ellen bármily védtelen.

.

Jössz, mosolyod szelíd, érintésed puha, meleg,

nem vagy itt, mégis kebledre ölelsz, jó veled.

Nekem Te vagy a csend, béke, a nyugalmi idő,

szelek tépázta hajómnak a vihar nélküli kikötő.

.

2025. 01. 15.

Tiszakécske.

Ami éjszaka fáj

 

Ami éjszaka fáj

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ízléses smink, igéző szemek, gyönyörű mosoly,

jelenése kicsit kacér, mégis hercegnősen komoly.

Alatta vajh’ mennyi a titok, mennyi a fáj,

ha beles hozzá, mit láthat az éjszakai holdsugár?

.

Mintha táncot lejtene, ruganyos minden lépte,

néha zavarba ejtő mozdulatainak könnyedsége.

Nem látszik rajta gyűrődés, ami éjszaka fájt,

a kelő Nappal, egy új, egy másik emberré vált.

.

Fájdalmát, az újabb könnyekig a párnája őrzi,

ez a reggel, új napot ígér, mással kell időzni.

Keresni, meglátni, ami mellett eddig elment,

hogy az éjszakai fájnak, mondhasson ellent.

.

Ne fájjon, ne dúljon föl a vihar minden éjjelt,

műmosolya, álarca ne könnyekkel legyen bélelt.

Éjjel, nappal nő szeretne lenni, egy értékes ember,

hogy, ami éjszaka fáj, mindörökre tűnjön el egyszer.

.

A reggel ígérete éjszakára is érvényes legyen,

a Hold, ha beles mosolyt lásson, ő is boldog legyen.

Nem mű, nem bohóc ő, mosolyát ne kelljen festeni,

éjszaka is, smink nélkül is szeretne magának tetszeni.

.

2025. 01. 14.

Tiszakécske.

.

Kép: Hainricffy Kata

Legalább néha

 

Legalább néha

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fenn a magas hegyeken állva halnak a fák,

gleccserfolyam morzsolja szét a kemény kősziklát.

Én, mint szárnyaszegett madár vergődök a létben,

nem tudok úszni, a mindent felemésztő idő tengerében.

.

Vergődöm, keresem önmagam hová lettem? - nem tudom.

Fojtogat a némaság, ez a csend nem az, amit szeretek. Unom!

Összekuszálódott a rend, nem állnak szavakká a betűk,

a némaság falát áttörhetné egy halkan felsejlő apró etűd.

.

Nézem a csillagtalan égboltot, a legsötétebb fekete az ég,

a távolban a hajnal nem akar hasadni, nem nyílik rajta rés.

Tudom, a felhők feletti messzeségben ragyognak a csillagok,

talán egy sem olyan magányos, mint most én vagyok.

.

Nem társ hagyott el, vannak köröttem ilyen-olyan hangok,

hamisak, durvák, kéretlenek, sokszor zavar, amiket hallok.

A belsőhang az veszett el valahol, nem szól hozzám, néma.

pedig oly jó lenne, ha társalogna velem, legalább néha.

.

2025. 01. 12.

Tiszakécske.

A szó elszáll, írni kell

 

A szó elszáll, írni kell

Írta: Királdi-Kovács István

.

Gondolat vibrál a fejemben,

egy tollat forgatok a kezemben.

Mondanám az ötletet, nem tudom,

nyelvem helyett megjelenik a tollamon.

.

Magától formálódik, tán vers szeretne lenni,

vagy egy nagyobb lélegzetet kéne hozzá venni?

Elég lesz majd egy apró papír, holmi fecni,

vagy egy egész lapot kell az írógépbe tenni?

.

Nem tudom megáll-e majd egy árva fehérlapon,

vagy terjeszkedik sok, talán egy könyvnyi oldalon.

Még csak néhány szó „piszkítja” a tiszta teret,

mert a kéz sokkal lassabb, mint a gondolatmenet.

.

A sorok azért gyűlnek, szépen, hosszan szántják a teret,

érthető, befogadható egységgé teszik a szöveget.

Az ember csak ír, reménykedik, valaki majd befogadja,

tanít, nevel, nem vész kárba egyetlen egy gondolatja.

.

Szaporodik a papír, a gépben szépen telik a memória,

az ember csak ír és ír, nincs megalkuvás, teketória.

Az elmét művelni kell, nincs jobb, mint az írás a betű,

mert a szó elszáll, legyen az bármily nemes eredetű.

.

2025. 01. 11.

Tiszakécske.