Esti
séta
Írta: Királdi-Kovács István
.
Lépte
halkan koppan, ritmusa lágyan ring,
majd
a csendbe simul, mint egy távoli szving.
Válla
követi a ritmust, mint ha táncolna a test,
mit
az utcai lámpa sárga fénye, varázslatossá fest.
.
Bronzszínű
hajával könnyű pajkosszellő játszik,
hosszú,
aláhulló loknijai között vígan bújócskázik.
Nyakából
ki-kilebbenti a rojtos selyemsálat,
a
hajával összefonva lobogtat néhány szálat.
.
Lassan
ballagott, élvezte a sétány fáinak lélegzetét,
a
lámpák sejtelmesen áttetsző tompafényű tekintetét.
Vele
andalog az idő, a Hold, a csillagok, az est,
ilyenkor
az ember szelektálni, emlékeket válogatni sem rest.
.
Ilyenkor
tisztul a fej, világosabbak a képek, a vágyak,
elérhetőbbnek
tűnnek, amik megvalósításra várnak.
Haza
indulva, örül, kicsit még talán mosolyog,
bármily
jó volt is az est, jönnek a mindent átíró holnapok.
.
2025.
01. 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése