Örök vándorok

 

Örök vándorok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ők a rosszak, vagy csak nem érti őket ez a világ?

Örökké úton vannak ez a sorsuk, az ő nevük nomád.

Nem tudják mikor és honnan indultak, csak jöttek,

nem tudják mikor és hová érkeznek, csak mennek.

.

Nyikorgó, imbolygó kerekű sátoros kocsiban születnek,

nincs hely a világon ahová hosszabb időre mehettek.

Kitaposott út nélkül jártak be cél nélküli hosszú utakat,

erdők, mezők, gyümölcseiből jutott szájukba betevő falat.

.

Iskolák, templomok padjaiba be nem ültek soha,

tudományok helyett lepte őket az utak szálló pora.

Így is boldognak érezték magukat, mert úton lehettek,

számadással nem tartoztak másnak, egyedül Istennek.

.

Zászlóikon kék ég alatt zöld mező, közepében egy kerék,

mert kerek a világ, s gyötörte lelküket az örökös mehetnék.

Ha megpihentek, némely folyó partján szomorúfűzfák alatt,

faragtak belőle fűzfateknőt, tányért, kanalakat.

.

Ha télvíz idején ha muszáj volt megálltak egy faluszélen,

mesterembereknél napszámot vállaltak, hogy ne haljanak éhen.

Az idő nem telt felettük nyomtalanul, a szakmát ellesve tanult.

így lett némelyikből ügyes kontár, kinek az élete is javult.

.

Eltelt néhány ezer év, ki nomád volt, az nomád maradt,

ma már kevesen születnek az echós szekér sátra alatt.

Ma már tanulnak, művészekként akár nevet is szereznek,

csak ők magukat, vagy a világ őket, még mindig nem érti meg .

.

2025. 01. 25.

Tiszakécske.