A szó elszáll, írni kell

 

A szó elszáll, írni kell

Írta: Királdi-Kovács István

.

Gondolat vibrál a fejemben,

egy tollat forgatok a kezemben.

Mondanám az ötletet, nem tudom,

nyelvem helyett megjelenik a tollamon.

.

Magától formálódik, tán vers szeretne lenni,

vagy egy nagyobb lélegzetet kéne hozzá venni?

Elég lesz majd egy apró papír, holmi fecni,

vagy egy egész lapot kell az írógépbe tenni?

.

Nem tudom megáll-e majd egy árva fehérlapon,

vagy terjeszkedik sok, talán egy könyvnyi oldalon.

Még csak néhány szó „piszkítja” a tiszta teret,

mert a kéz sokkal lassabb, mint a gondolatmenet.

.

A sorok azért gyűlnek, szépen, hosszan szántják a teret,

érthető, befogadható egységgé teszik a szöveget.

Az ember csak ír, reménykedik, valaki majd befogadja,

tanít, nevel, nem vész kárba egyetlen egy gondolatja.

.

Szaporodik a papír, a gépben szépen telik a memória,

az ember csak ír és ír, nincs megalkuvás, teketória.

Az elmét művelni kell, nincs jobb, mint az írás a betű,

mert a szó elszáll, legyen az bármily nemes eredetű.

.

2025. 01. 11.

Tiszakécske.