A nap embere

 

A nap embere

Írta: Királdi-Kovács István

.

Álldogál a hóban egy fa alatt,

füléig lehúzva egy vaskalap.

Vöröslik a hidegtől a hosszú orra,

pont olyan, mintha répából volna.

Fehér kabátján a gomb fekete,

hogy hasonlít rá mind a két szeme.

Egy vesszőseprűt merengve támogat,

gondolkodik hová is seperje a havat.

Mert hiába néz erre, arra,

a tájat mindenütt hó takarja.

Havas a házon a tető,

havas a rét, a madáretető.

Nem is marad más választása,

türelmesen áll a kikeletre várva.

Rá ér búsulni, ha talpát hóvirág csiklandozza,

s kalapját félre csapja a tavaszi Nap sugara.

Répaorrát elrágja egy nyúlfi,

ráér ő majd akkor búslakodni.

.

2026. 01. 12.

Tiszakécske.