Mámor

Mámor

Írta: Királdi-Kovács István

.

Maradék sütemény, elhamvadt szivarvég,

majdnem üres pohár alján korty ital még.

Félbe maradt melódia a zongorán,

a húrok között még visszhangzik talán.

.

A széken borostás vén hobó, szemébe lóg a tincs,

ölében gitár, húrja remeg, hangja már nincs.

Valamit dúdol, talán egy réges-régi dalt keres,

megcsalja, éppen az emlékezet.

.

Pohárért nyúl, régen megszokott mozdulat,

reszketeg keze félúton megáll, - fordulat?

Mint, kinek eszébe jutott valami, régről,

hallhatott egy neszt, sugallatot az égből.

.

Megpendíti a húrt, gitár nyakára markol,

magával ragadja egy másfajta mámor.

Érzelmes hangokat penget a hangszeren,

felsejlett benne a múlt, a régi szerelem.

.

A bundokon ujjai egymást gyorsan kergetik,

az elkésett szerenád, dallama falakba ütközik.

Volt egy gyönyörű asszony, énekel a vén hobó,

múzsa, aki neki minden kincsért nem eladó.

.

A tétnélküli reményből sok szép dal született,

megérintett szíveket, de ő csak egyet szeretett.

Mikor a dallam utolsó hangja is elcsendesül,

az italtól megszokott mámorba menekül.

.

2026. 01. 23.

Tiszakécske.