Mámor
Írta: Királdi-Kovács István
.
Egy
fél sütemény, elhamvadt szivarvég,
majdnem
üres pohár alján korty ital még.
Félbe
maradt melódia a zongorán,
a
húrok között még visszhangzik talán.
.
A
széken borostás vén hobó, szemébe lóg egy tincs,
ölében
gitár, húrja remeg, de hangja már nincs.
Valamit
dúdol, talán egy réges-régi dalt keres,
de
éppen megcsalja, becsapja az emlékezet.
.
Pohárért
nyúl, régen megszokott mozdulat,
de
reszketeg keze félúton megáll, - fordulat?
Mint,
kinek eszébe jutott valami, régről,
hallhatott
egy neszt, egy sugallatot az égből.
.
Megpendít
egy húrt, gitár nyakára markol,
magával
ragadja egy másfajta mámor.
Érzelmes
hangokat penget a hangszeren,
felsejlett
benne a múlt, egy régi szerelem.
.
A
bundokon ujjai egymást gyorsan kergetik,
az
elkésett szerenád, dallama falakba ütközik.
Volt
egy gyönyörű asszony, énekel a vén hobó,
múzsa,
aki neki minden kincsért sem eladó.
.
A
tétnélküli reményből sok szép dal született,
megérintett
szíveket, de ő csak egyet szeretett.
Mikor
a dallam utolsó hangja is elcsendesül,
az
italtól megszokott mámorba menekül.
.
2026.
01. 23.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése