Reggeltől, estig

 

Reggeltől, estig

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lassan érkezik a reggel, arcul csap a hideg,

A hó még fogva tartja a hegyet. Visszafog,

Lassít a fehér csend, a sietség értelmetlen.

.

Az életet mélyen, nem rohanva kell élni.

Boldognak lenni, szeretni a pillanatot,

Az egyszerűt, a csendet, amit az élet adott.

.

A szív akkor is legyen meleg, ha hideg a világ.

Este csak a Nap bújik el, nem szűnik meg semmi,

Az univerzum él, ritmusát tovább lükteti.

.

A Nap halad az égen, egyre melegebb,

Fogságából végre szabadulnak a hegyek,

A lankákon milliom kis ér csörgedez.

.

Ha valaki mégis, holnap, kora reggel menne,

Eltűnne, mint a hó, engedni kell, nem vitázni,

Tegye, mit jónak lát, amit elfogad, az az ő élete.

.

2026. 01. 27.

Tiszakécske.