Kicsi rikkancs

 

Kicsi rikkancs

Írta Királdi-Kovács István

.

Akkor kelt, mikor még a hajnal is félt rést nyitni az éj fekete köpenyén,

Fennhangon szórta szét a híreit, átadta a szélnek, vigye világgá.

A szél felkapta vitte-vitte magasra, messzire, s boldog volt az ő kis szíve.

Ahogy a Nap egyre feljebb lépet, ő annál boldogabban látta el a népet,

Új, friss híreket hozott a Tavaszról, arról, mely virág nyílik éppen, s ontja illatát.

Lomb között készen áll, egy puhafészek, otthona legyen egy új nemzedéknek.

E korai monológ nincs kőbe vésve, nincs kinyomtatva, mégis érti, aki hallja.

Ő nem a betonflaszter hírhozója, tőle másképpen szól a rigmus, a nóta.

Szalagcímeket, címsorokat kiabálni, tolongani nem akar emberek között,

Tollas kicsi rikkancsom röppen ágról-ágra, viszi híreit a kerek nagyvilágba.

Ő egy apró madárka, orgonabokorban kezd, majd fölszáll a fenyő csúcsára.

Trillája túlharsogja a békétlenséget, egyformán szól a Föld minden emberéhez.

.

2026. 04. 22.

Tiszakécske.