Ami adatik

 

Ami adatik

Írta: Királdi-Kovács István

.

A reggeli természet fénye lágyan ül szívemen,

szépsége úgy suhan el, észre alig veszem.

Lassan lélegzem, illatát mélyre szívom,

figyelmesen hallgatom neszei susogását.

.

Türelem, csendes béke az élet szépsége,

gyengéden megpihen tegnapi háborgó lelkem.

Az új nappal, mintha minden újrakezdődne,

Megtaláltam a békét önmagammal.

.

Ma játszom, letépek egy pitypangot,

lehunyom szemem, miközben kívánok,

Szertefújom hófehér pihéit, vigye a szél,

mosolygok gyermetegségemen. Jólesett.

.

Nem gondolok távoli, jövendő napokra,

pillanatoknak élek, már nem sietek sehova.

Míg velem vagy, átjárnak gondolataim,

hálás vagyok a fényért mi tőled jön felém.

.

Része lettél békémnek, felemelő pillanat,

értéke, súlya van, el soha nem illanhat.

Már nem sietek sehová, csendben élvezem,

amit kapok, ami még adatik nekem.

.

2026. 04. 23.

Tiszakécske.