Első fény

 

Első fény

Írta: Királdi-Kovács István

.

A természet nevében érkezik az első fény,

ébred a világ,  csendben kezdi a napot.

Csacsogva fut a folyó, locsogása lágy zene,

enyhe szél párapamacsokat ringat felette.

.

Tavaszi szellő könnyed játékossággal,

gúnyolódó szenvedéllyel fut végig a réten.

Éjjelre bezáródott szirmokat nyitogat nevetve,

madarak dalolnak hosszú futamokat eresztve.

.

Több szólamban köszöntik az ébredő világot,

az embert, erdőt, mezőt a sok tarka virágot.

Az első bíborcsíkot az alig megrepedt zeniten,

a fényt, mely az éj köpenyét szétnyitja szelíden.

.

Finoman leoltja az ezüst csillagdíszeket az égen,

visszakapcsolja alkonyatkor, ez a dolga régen.

Az első fény égi útját ráérősen, aranyszínben rója,

világosságát, melegét, éltető erejét önzetlenül szórja.

.

Ha elfárad, nyugodni tér, másik oldalára fordul,

fény nélkül nem hagy, a csillagdísz újra kigyúl.

Talán a Hold tompább, kerek képe is felragyog,

korán kel, jelezi, az éjszaka első fénye én vagyok.

.

2026. 04. 29.

Tiszakécske.