Tél

 

Tél

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sötét, szürke ködnyúlványok gomolygó tánca,

szél hátán lebegve járnak utcáról utcára.

Sárga, tört fényű lámpák között riszál,

láthatatlan felhőkből finom permet szitál.

.

Lámpatestek zizegése űzi el a csendet,

mintha ezernyi darázs tartana fenn vitaestet.

Levél nélkül, dideregve állnak az útmenti fák,

ráfagyott hósapka súlyát cipeli minden ág.

.

Bokrokon színes bogyók díszítik a fehér lepelt,

madaraknak így ad a természet hűtött eledelt.

Hajnalra a szél ellebbentette a táncolókat,

fölöttük a bársony égen csillagok ragyogtak.

.

Mire sápatag fényével a Nap felkúszott az égre,

hegyoldalra tódult a városlakók  apró népe.

Lett vidám zsivaj, kacagás, kezdődött a lazulás.

sílécen, szánkón, korcsolyán siklani tanulás.

.

A naplemente gyönyörű és hatalmas látvány,

ragyogó színesen gomolygó felhői, mint a márvány.

Pályaívet követő felhőezrek szín-árnyalatai jelezték,

Láng-, Szegfűpiros, ibolyaszín, mily tarka e jelenség.

.

Ránk tört az éjszaka, kavargó hóförgeteget fújva,

ég és föld közé épp leszakadó függönyt húzva.

Nehéz hópelyhek hangosan koccantak egymásra,

olyan képpen, mint nyári zápor zuhogása.

.

2026. 04. 30.

Tiszakécske.