Nehéz lélegzetek között

 

Nehéz lélegzetek között

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hallgat a törékeny szív, elutasít,

Nem bírja a leírhatatlant, a kínt,

Kimondatlan éjszakai vágyak,

Fájdalom nehéz lélegzetek között.

.

Név, melyről nem beszélek,

A szívemnek szent személyiség,

Égen és földön mindent jelent,

Nem kért semmit, csak szeressem.

.

Már nincs kérdése, nem vár választ,

Nélküle más az élet, hiányt érzek,

Mély, sötét a világ, szív tele sebekkel,

Késő, visszafordulni már nem lehet.

.

Az éjjel, a mélységek csendje szól,

Lassan múlik, már pirkad valahol,

Új nap, esélyt ad a reménynek,

Lesznek találkozások, új, más élet.

.

A szív seb lassan, talán sosem gyógyul,

Olykor felbukkanó emlékbe belesajdul,

A lélegzet elnehezül, majd sóhaj szakad,

Van, amiből egy kicsi mindig bent marad.

.

2026. 04. 14.

Tiszakécske.