Rózsaszüret

 

Rózsaszüret

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hegyek rejtekéből égre kúszott a Nap,

Mintha minden reggel újjászületne,

Oly érzetet keltenek az aranyló sugarak.

Fény simogat zöld-rózsa színű domboldalt,

Mit lágyan ringat a reggeli kószaszellő.

.

Nézem, álmodom még, vagy ez már valóság?

Az illat nem hazudik, kibontották szirmukat a vadrózsák.

Serény kezek, játékosan táncoló ujjak, mint,

Könnyűröptű pillangók szállnak virágról virágra,

Nyomukban bársony sziromok hullnak a kosárba.

.

Ajkukon kacér nóta gördül, finoman kihívó regény,

Látszik némelyek pirult arcán, lesütött szemén.

Jó a kedvük pedig nem tréfa ez, munka a javából,

Estére, vörösre pirult arc, tövis tépte kar és haj,

Kedvüket nem szegi semmi, a szirmokat most kell leszedni.

.

Illatos olaj, rózsavíz készül a virágok szirmából.

Köröttük álmosan zsongó méhek, reggeli portyán,

Keresik hová lett az édes, illatos rózsaszirom,

Este még virított a bokrokon, mint gyertya a tortán.

Ez a szépség ára, a vadvirág így kerül boltok polcára,

Valakinek, illatos olaj, parfűm, rózsavízként válik hasznára.

.

2026. 05. 26.

Tiszakécske.