Ecset
nélkül festve
Írta: Királdi-Kovács István
.
A
kék égen vándorfelhők cirkálnak,
mint
bodorszőrű, legelésző juhnyájak.
A
dombon szelídült napsugár sétál,
aszalja,
mit meghagyott a szép nyár.
.
Élő
tájkép, ecset nélkül pompásra festve,
még
szebb, mikor rávetül a naplemente.
Aranyban
óarany, barna és vörös folt,
szemünk
előtt, mint délibáb táncolt.
.
Hull,
csak hull a sok színes levél,
megfáradt
a természet, pihenni tér.
Az
egykori lomb pillangóként kavarog,
földre
szórva, mint kidobott kacatok.
.
E
kacattakaró, óv, véd, táplál, magát adja,
míg
az öröklét teljesen elragadja.
Örökzöld
nem hull, levele fán, bokron marad,
tarrá
vált barnaságban kis üdefoltot ad.
.
2026.
10. 11.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése