Parti mulatság

 

Parti mulatság

Írta: Királdi-Kovács István

.

Nádbugák között halkan sétál a szél,

nem tépi, cirógatja, halkan zenél,

épp csak suttog valamit, talán szerelmet,

egymást átölelve, hajladozva lassú táncra kelnek.

.

A fák, hatalmas urak,

irigykedve nézik, a nádas hogyan mulat,

Derekuk merev, nem hajlik a csendes szóra,

pedig a tánchoz igen nagy kedve volna.

.

A rakoncátlan levelek zizegni-mozogni kezdenek,

száraikon szépen forogva keringőt lejtenek,

a lendület, ágakat mozdít hajladozó táncra,  

így kerültek ők is e gyönyörű bálba.

.

A tó fodros ruhát öltött,

a rakoncátlan fodraival sok időt töltött,

futottak a színen riszálva magukat,

bemutatták sajátosan ringó táncukat.

.

Kicsit pletykálkodtak a partszegéllyel,

szóba álltak fűvel-fával, igaz szenvedéllyel,

ma, nem loccsant széjjel, ki kőnek ütközött,

így mulatták az időt, vidáman egymás között.

.

2026. 10. 09.

Tiszakécske.