Frissüljön, pezsegjen

 

Frissüljön, pezsegjen…

Írta: Királdi-Kovács István

.

Kószaszél lebben, végig fut a városon,

összekoccannak az árkádsor díszei,

apró csengettyűkként suttognak az éjszakában,

megtörve a sápadtlámpák között feszülő csendet.

.

Hideg az éj, pedig Tavaszt dalolnak a szelek,

virágot bontanak a fák, a rétek, megdobbannak a szívek,

láz önti el a testet, lelket,  buzogva forr a vér,

Ámor megannyi aprónyila célba ér.

.

Már nem a csend feszül, az élet mámora lüktet,

ezernyi szólamon száll a dal, illatok kavarognak a széllel,

mind-mind a kikeletről, a szerelemről szól,

épülnek bölcsők, fészkek, kizöldül a természet.

.

A Nap korábban ébred, izzó sugarait küldi az égre,

tűnjön el az éjszaka zord, rideg szürkesége.

Ünnepelni jött, az újat, a szépet, fényt adni,

frissüljön, pezsegjen, akarjon, tudjon élni az élet.

.

2026. 10. 07.

Tiszakécske.