Mutasd magad

Mutasd magad

Írta: Kovács L. István

Ne a ruhát vedd le, már láttam testet meztelen,

téged akarlak, engedj be, nyiss kaput a lelkeden.

Szemedben látom, mit a test, soha meg nem mutat,

segíts, hogy hozzád, s benned találjam meg az utat.

Magad mutasd, lássam pőrére vetkezett lelked,

szeretném begyógyítani a rajta ejtett sebet.

Nem alamizsnát kérek, nem is azt akarok adni,

azt bármely utcasarkon lehet kéretlen is kapni.

Magad hozd el nekem, azt, kit belül óvón rejtegetsz,

én sem álarcot adok,hiszem, attól többet érdemelsz.

Tested csak úgy kell, ha lelked vele együtt adod,

ha álarcot nem hozol, vagy kinn, a fogason hagyod.

Mutasd magad….

2016. február 26.

Tiszakécske

Sétáló út

Sétáló út

Írta: Kovács L. István

Fehér fürtű akácvirág selymes szirmai,

nehéz, édes illatú levegő, bódító álmai,

tavaszi frissesség üdítő mámora,

a sétáló út, szerelmes szívek Ámora,

hol, kéz a kézbe bújni vágy,

és száj a szájnak csókot ád,

zsenge fűben forró ölelés,

ölelésben apró remegés,

és a virágzó fák alatt,

a sétány tovább halad.

2016. február 25.

Tiszakécske

Artist: Erdei B Ágnes

Bevonalkázva

Bevonalkázva

Írta: Kovács L István

Izmok, inak, erek, idegek,

alkotják a testemet,

mint finom szövetű háló,

így vagyok érték és életálló.

Futnak bennem különféle szálak,

a teremtő erők bevonalkáztak,

erővonalak tartanak össze engem,

tekeregnek rajtam, s bennem.

Összekötik minden ponton,

egymással az összes pontom,

pontjaim száma sok, de véges,

csak X ideig vagyok életképes.

2016. február 25.

Tiszakécske

Artist: Agárdi Gabi

Papírmadár

Papírmadár

Írta: Kovács L. István

egy papírmadár

vállamra szállt csendesen

szép estét hozott

*

tarkán fénylőre

rajzoltad meg tollait

színes üzenet

*

szívedből jövő

távoli ölelésed

magányom űzi

*

kis papírmadár

hangtalan beszél, mégis

sokat mond nekem

2016. február 23.

Tiszakécske

Kép: Internet

Elsuttognám

Elsuttognám

Írta: Kovács L. István

Úgy mondanám, azt, amit nem szabad,

szám hiába tudja a szavakat,

üvöltené, mégis néma marad.

A fejemnek is nehéz a teher,

mit a szívemmel közösen cipel,

neked nem, de kinek mondhatnám el?

Elém került egy kis sárga virág,

szomorúan  a Nap fényére várt,

bánatunk szépen egymásra talált.

Leülök, a hátam fának vetem,

a kis virág meséjét figyelem ,

és az én bajom kisebbnek hiszem .

Elsuttognám, azt, amit nem szabad,

a szám jól ismeri a szavakat,

néha jobb a csend, hát néma marad.

2016. február 23.

Tiszakécske