Minden, és semmi
Írta:
Királdi-Kovács István
A szerelem,
két ember univerzumának
összeolvadása.
Belülről jövő hang
nélküli szimfónia,
melyre tűz lángjaiként táncol
a test és lélek,
és a partnerek a szerelem
ölén lobogva égnek.
A szerelem fáj,
gyötrelem, kín, keserédes
gyümölcs,
mennybe emel, majd pokolra
küld,
bimbót hoz, virágzik,
vagy tarol,
és mégis ott él, belül
valahol.
A szerelem,
rózsaszál, szirma
bársony, de alatta ott a tövis,
ajándék, isteni kegy, nem
várod, de jön és megy,
nincs előtte ajtó, nincs
előtte zár,
nem késik, nem siet, csak
jön, és nem vár.
A szerelem,
mennyben élünk általa, és
meghalunk érte,
kéjeskínok között
zuhanunk tőle a mélybe,
ezért a szerelmet nem
szabad félvállról venni,
a szerelem a legtöbb, a
minden és a semmi.
2022. 10. 27.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése