Sápadt
Nap
Írta: Királdi-Kovács István
A
távolodó nyár ott lebeg messze,
a
lemenő Nap narancsszínű fényében,
melynek
egyre halványabb a köre,
mindent
magába olvaszt október köde.
Az
örökzöldek kicsit sötétebbek lesznek,
színes
lombruhák puha ágyat vetnek,
ne
fázzon, ki a talajszinten vackol,
amíg
az idő Tavaszra nem hangol.
A
tarkaszőnyeg, nem is roppan, oly puha,
könnyen
borzolja a szél, most oly kusza,
melyik
levél honnan jött nem kérdezi senki,
testvérek
ők az erdőben, jó itt sétálni, megpihenni.
A
Nap, átsejlik a ködön, fénye sápadt,
tompán
világítja meg az erdőt, a fákat,
alkonyodik,
sűrű a köd, nehéz a levegő,
most
szomorú a kép, szinte temető.
Nem
halott, de torát üli a természet,
nyugodni
tér, mi nem kell egye meg az enyészet,
kopasz
ágakon a szél éppen altatót fuvoláz,
nem
soká hó pelyhekkel, jégcsapokkal paroláz…
2022.
10. 02.
Tiszakécske,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése