A Platán Ház 2.

 

A Platán Ház 2.

Írta: Királdi-Kovács István

.

Délután helyett már ebédidő alatt megérkezett az asztal. A bácsi még az étkezdében volt beszélgetett, mikor szóltak neki, hogy két ember keresi. Ők voltak, igen a boltos jött valakivel, meghozták a szekrénykés íróasztalt.

  Egész délutánra, megvolt a foglalatossága. Szépen áttisztogatta, bekente viasszal, hogy felfrissüljön, és jó illata legyen. Igaz így két napig nem tudta használni, nehogy letörlődjön róla a viasz, és hadd szívja jól magába a fa, és úgy sokáig csillogó fényes maradjon.

Néhányan kíváncsiak voltak a szerzeményére, de nem tolakodott senki, mert tudták, hogy nem szereti, ha zavarják. Megvárták a délutáni, kora esti séta idejét és ott érdeklődtek a szekrénykéről. De csak szűkszavúan felelt, nem akarta nyilvánossá tenni mi a szándéka, mégis megengedte, hogy vacsora előtt, aki akarja, megnézheti, ha nem nyúlnak hozzá, a viasz miatt.

 Este nehezen aludt el, sokáig gyönyörködött benne, és tervezgette, mit hová fog tenni, hogy mindennek meglegyen a helye. Majd a feleségére gondolt, aki nem engedte a lakásukba nem illő darabot, és gondolatban beszámolt neki a szerzeményéről. Nem haraggal, szeretettel mutatta be neki a szekrénykét.  Végül csak elnyomta az álom.

A másnap a megszokott rendben telt, séták a kertben beszélgetések, olvasás. Csak este nézte meg, hogy szívja magába a fa a viaszt. Szerzett valahonnan egy puha rongyot és finoman megtörölte a hátulját, hogy kellően száraz e már. Úgy látta, hogy csak megvárja a holnap délutánt, majd ebéd után fogja szépen fényesre törölgetni, és estére bele is pakolja a papírokat, amire írni fog, a tollakat, tintát, merthogy régi típusú mártós, és töltőtollat is vett, szerette őket használni. Itatóspapírt, vonalzót, és levélbontó kés is volt, mint egy rendes irodai hivatalnoknak. Hiába nagydologra készült.

  Másnap ebéd után, neki látott a szekrényke fényezésének. A puha ronggyal szépen, szeretettel átdörzsölte, s keze nyomán egyre csillogóbb lett a bútor. Utána szépen belepakolta azokat a dolgokat, amit oda szánt. Mikor végzett, kicsit elérzékenyülve szemlélte munkáját. Már csak egy szék, és egy asztalilámpa kell, hogy akár éjjel is írhasson. De azok is majd idővel meglesznek, a lényeg itt áll előtte, gondolta magában.

  Oda húzta azt a széket, ami eddig is a szobában volt, és megírta első levelét a feleségének. Hosszú, többoldalas beszámoló volt arról, mi történt vele azóta, hogy egyedül maradt. Hogy adta el a közös lakást, és költözött be a Platán Házba, és hogy sikerült megvennie egy olyan kis szekrénykét, amire mindig is vágyott.

 Kicsit könnyezve, de elégedetten olvasta el néhányszor, majd egy borítékba tette, Ráírta a feladót és a címzett nevét, de a cím helyére az aznapi dátumot írta. Bezárta a szekrényke egyik fiókjába, és örömtől lelkesen ment a zuhanyozóba. Boldogsága az éhét is feledtette, így a vacsorát is kihagyta.

Néha, milyen kevés is elég, hogy az ember boldognak érezze magát.

Bár azt nem tudom, mennyire kevés az, ha az ember olyannak ír az életéről, akivel régen nem találkozott, de fontosnak érzi, hogy beszámoljon a vele történtekről.

.

2023. 11. 21.

Tiszakécske.