Kérdezlek, Uram

 

„Jöjjön el a Te országod,

legyen meg a Te akaratod,

mi ként a mennyben, úgy a földön is”

.

Kérdezlek, Uram

Írta: Királdi-Kovács István

.

S íme, eljött az országod, nézz szét Uram!

Ez lenne a Te akaratod?

Ilyen lenne a Te országod?

Mit tettél, mikor teremtetted az embert, Uram?

.

Vagy csak mi gondoljuk embernek magunkat,

de valójában mi lennénk a sátán?

A legszaporább, a leggyilkosabb lény,

ki jobb a pusztításban, mint az építésben.

.

Otthonunknak adtad e Föld nevű golyót,

vagy csak átmeneti szállás, két pont között?

Nem értelek Uram! Miért nem adtál, több alázatot,

megértést, tiszteletet az emberek lelkébe?

.

Miért a gyűlölet, az anyagijavak utáni vágy, éltet bennünket?

Miért van gonoszság ott, hol Isten szelíd,

hol ódák zengenek békéről, szép világról?

De hol itt a béke, a szép világ? Nézd, csupa könny a világ.

.

Látod? A földet bomba szántja, madár helyett rakéta száll,

teher benne a mindent elsöprő gyilkos halál.

Romba döntött falvak, városok égnek, a szíveken kéreg,

tényleg ártatlan gyermekek, emberek vérét kéred?

.

Vagy, Te ez vagy? A saját képedre teremtettél minket?

-netán a tükör ilyen görbe, és csalóka a kép.

Mondd az öldöklés kéjéből a gyilkosoknak mikor lesz elég?

Előtted állok, kérdezek, mert nem értem az elaljasult világot.

.

Tudod, írnám én a szépet, a jót, dicsérnélek Téged, és a Napot,

de, szememet kénesfüst marja, fülem befogom, hiába,

átjön a szenvedők, jajszava, az ártatlanok sírása.

Hol a paradicsom, az éden? Mert ami van, pokolnak érzem.

.

2023. 11. 06.

Tiszakécske.