Én kis fiú leszek

Én kis fiú leszek  

Írta: Kovács L. István

Emlékszel , volt egy kis fiú,  s te kis leány,

szerettél, bíztál, őszintén, szabadon,

minden virág nektek nyílt a domboldalon.

Most, játsszuk el mi a nagy szerelmet,

én kis fiú leszek, ha te kis leány,

s maradjunk úgy örökre tán.

Tudna csillogni ártatlan örömmel szemünk?

Tisztán, ahogy az akkori gyermeknek,

mikor nem ismerték még az életet.

Ősz lett a fejünk, sok a kor, a por

mi, nem hullik le az emlékek falán,

már nem leszek kis fiú, s nem leszel kis leány.

De így, ősz időn is lehet szép a szerelem.

Elképzelem, fogom meleg, puha kezed…

2017. május 8.

Tiszakécske

Fekete vitorlák

Fekete vitorlák

Írta: Kovács L. István

Törve vergődő hajóm, süllyedőben,

a szakadozott vitorlákat tépi a szél,

fekete az ég a tenger haragos, zöld,

kikötném hajóm de, hol van a föld?

Oázis nincs e háborgó sivatagban,

a szél sós permetet vág arcomba,

és bőszen bömböli fülembe: itt a vég,

de nem adom föl, ellenállok még.

Halállal versenyzek, karnyújtás az élet.

Elérem, vagy lefogja kezem a végzet?

Már csak egy rongydarab, mi zászló volt régen,

és annak rúdja minden reményem…

2017. május 6.

Tiszakécske

Kép: Mária Gálfalviné Dani 

Lombok mögül

Lombok mögül

Írta: Kovács L István

Lombok mögül nézek az égre,

a szép, habos felhő-csipkére,

ha tekintetem vízbe mártom,

a fodros képét látom benne,

mintha az néki tükre lenne.

Kóstolom a természet ízét,

benne távoli dombok ívét,

mely az égről futva  völgybe visz,

onnan újból az égre törve,

hogy végül  lelkem érje körbe.

2017. május 3.

Tiszakécske

Duna parton

Duna parton

Írta: Kovács L István

A parton csendben járva,

meg, megállok  elmélázva,

keresem mi szép van rejtve,

mi az, ami megfog benne.

A víz nesztelen folyása,

levelek halk suttogása,

fák művészi görbülete,

füzek szomorú üzenete.

Vagy csak pihenni vágytam,

s ölébe fogadott lágyan,

szellővel simított arcon,

ahogy sétáltam a parton.

2017. május 2.

Tiszakécske

Kép Erdei B. Ágnes 

Szaxofon dúdol halkan

Szaxofon dúdol halkan

Írta: Kovács L István

Szíve már csordulásig telve,

de, nem hullhat egy férfi könnye.

Egyedül búsul egy kis bárban,

elmerülve gondolatában.

Pohárban konyak van előtte,

emeli, de nem iszik belőle.

Szemében sötét messzeség,

szívében fájó veszteség.

Italát hátrahagyva, sétára indul,

talán érzelmi vihara is tisztul.

Megnyugszik, békére lel lelke,

talán, könnyebb lesz reggelre.

Az éjből szűrt, halk zene szól,

egy szaxofon dúdol valahol.

Búját e lágy dallam megveszi,

emlékké csomagolva elteszi…

Nem kérek semmit

és adni  sem adhatok

tiéd lett szívem

nekem szaxofon jutott

rólad dúdol hajnalban

2017. május 1.

Tiszakécske

Fotó: Net.