Félig

Félig

Írta: Kovács L István

Félig üres, félig tele,

kilöttyen, vagy fér még bele.

Ki tudja, mennyi az elég,

mikor sok és mikor kevés.

Ki tölti és kinek ez a mérce,

aki kapja meg van sértve.

Félig üres valaki töltse tele,

látható, hogy fér még bele.

Kérem, nézze meg jobban,

nem üres, pontosan félig van.

Nézzük más szemmel a dolgot,

mert ez most így adódott.

Nem kevés az adag,

a mérce lett kicsit nagy.

Ha kisebb pohárba töltöm,

kilöttyen, ott landol a földön.

Bornak, jókedvnek kevés,

nem megy tőle a feledés.

Mégis félig tele az a pohár,

búval mérve, sok lenne már.

2018. május 11.

Tiszakécske

Kép: magazin.nekünkszól.hu

Szén úr

Szén úr

Írta: Kovács L István

Senki semmit nem tudhat felőle,

nincsen barátja, nincs ismerőse.

Egy verőfényes májusi napon,

csak úgy fölbukkant egy papírlapon.

Kalapját hiún szemére húzva,

cigaretta füstjét gőgösen fújja.

Tartása mereven tartózkodó,

tekintete hideg, parancsoló.

Arcéle, szeme, mint nemes acél,

határozott tudja mi is a cél.

De, ahogy a cigarettáért nyúl,

ahogy ollót formál az, a két új.

Mint ha szándékát váltaná tetté,

hogy a világot így vágná ketté.

Csak nézem gyermeki áhítattal,

mit tehet a szén egy papírlappal.

Szén úr nem érdeklődik irántam,

nem törődik vele én mit láttam.

Legyen az csak az én saját bajom,

nekem jobb, ha szépen békén hagyom.

Elég vonszolni saját keresztem,

nem kell, hogy másét vállamra vegyem.

Csak nyugodtan vegyem a kalapom,

Ő jól érzi magát a papíron.

2018. május 10.

Tiszakécske

Kép: Kivés Ilona  

Füst, zene, whisky

Füst, zene, whisky

Írta: Kovács L István

Egy kis kocsma, füst és whisky íz,

megint péntek újra este tíz,

mélyen a sarokban színpad áll,

rajta néhány barát muzsikál.

Félhomályt szór egy pisla lámpa,

beolvad a bőgő mély dalába,

fölzokog egy rekedt szaxofon,

seprő surrog csendes dobokon.

Zongora futam, sok gyöngygolyó,

gurul, mint partja vesztett folyó,

úgy árad, visz, sodor a zene,

magával ragad lendülete.

Egy trombita a lelkedbe váj,

szíved a dobokkal kalapál,

más dimenzió, nem érzi fül,

mint whisky tűz, átjár legbelül.

Áll az idő nincs ma, nincs holnap,

zene és ritmus átkaroltak,

életérzés belülről fakad,

lebegj, repülj, érezd jól magad.

2018. május 4.

Tiszakécske

Kép: Web.

Ég alatt

Ég alatt

Írta: Kovács L István

Szérűn az ágyam, széna a vánkosom,

derékaljam rét, betakar kalapom.

Hold kísér és milliárd csillagok,

mind, ami az égen fenn ragyog.

Vándor vagyok, átutazó mindenütt és sehol,

bennem nyugtalanság  a menni vágy honol.

Menni, keresni kinek mása lettem,

az embert, aki talán itt lakik bennem.

Tarisznyámban jó kövér a nincsen,

vándorbotom egyetlen kincsem.

Van még egy bicska a zsebembe’,

régen vágott kenyeret szeletre.

A „Kőleves” is csak a mesében létezik,

bármerre járok, mindenki éhezik,

tele panasszal minden ember,

levesbetétet hozni senki nem mer.

De ellát az Isten, nagy az édenkertje,

mindenféle étek frissen terem benne,

vadgyümölcsök, sóska, csiga, gomba,

éhem ettől lesz egy kicsit tompa.

Most, egy erdő alatti tisztáson járok,

pihenni, vadkörtefa alatt hálok,

porból lett köpenyem alá terítem,

fanyar vackor az estebédem.

Mikor a hajnal első sugara ellopja takaróm,

hálálkodva csomagolom útravalóm,

nincstelen tarisznyám kövérre tömöm,

Uram! Kérésem nincs de, amit adtál köszönöm.

2018. május 3.

Tiszakécske