Az okot keresem

 

Az okot keresem

Írta: Királdi-Kovács István

.

Minden ember eredendően egyenlőnek született,

felkent papok így hirdetik igéjét a teremtő Istennek.

De, mintha megváltozott volna a világ, az emberek félnek,

csak múltja van az egyenlőségnek, az őszinteségnek?

.

Míg áldozat milliók vére, s könnye öntözi a mezőt,

öltönyös urak hajbókolnak egymás nagylelkűsége előtt.

Sűrű áldásokkal köszönve a másik ama jóindulatát,

hogy el nem az egész, csak az ország felét pusztították.

.

Világszerte terjed a kór, közömbösség lenne a neve,

kik egyenlőbbnek gondolja magát nincs is rá gyógyszere.

Mert a gőg nem nagylelkű, nem türelmes, senkit nem tisztel,

de feltétlen engedelmességet, odaadó hozzáállást követel.

.

Önbecsülés, szolidaritás, együttérzés, őszinteség, szeretet,

csak bátran, büszkén felkéne mutatni, gyakorolni ezeket.

Ez lenne a gyógymód, ez belénk van kódolva születésünk óta,

Ilyennek teremtetett a világ, ez lenne az alapja, ez a kvóta.

.

Csak a pénz, a hatalom, mintha a szó bűvös átok volna,

elfedi mit jelent a szó: miniszter, az nem úr, hanem szolga.

De, hol van már a történelmi értelmezés, sokat fordult a Föld,

urak lettek elvetették a gyűlölet magját, az kikelt és sokakat ölt.

.

Tűzvihar tombol, bombák, rakéták az éjben vegyesen süvítve szállnak,

földre rogynak a házak, és a ledőlt romok fölött, csak a paloták állnak.

Miben szivarfüst, kaviár, és pezsgőspohár között határokat húznak,

másnap új hazád lesz, új törvények szerint szolgálsz egy másik úrnak.

.

Mert a törvényt, amit hoztak, csak rád érvényes, de te ezt megszoktad,

Te leszel szolidáris, együtt érző, talán tapsolsz is, mert megint hagytad.

És a föld így forog tovább, a mi vérünk, a mi könnyünk öntözi a mezőt,

Előttünk is voltak urak, szolgák, városok, amit a növényzet már benőtt.

.

Nem Isten fordította el az arcát, az ember evett tiltott gyümölcsöt,

bálványokat imád ma is, tettét bánja már, azóta is hiába könyörgött.

Változni kéne, a szépszó, halk, gyenge, erősebb az ember félelme,

vagy a gerinc nem elég stabil, nem tartja büszkén, magasan a fejet?....

.

2025. 02. 09.

Tiszakécske.

Kultúra és lélek

 

Kultúra és lélek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Halvány csillagok remegnek az égen,

utcalámpák gyér fénye pislákol az éjben.

A hold sápadt, kiflije unottan lóg ott fönn.

a zegzugos utcákon egykedvűen szédeleg a csönd.

.

Szökkenő gondolat nem serkenti az agyat,

a tollban már a tinta is szakaszokra szakadt.

A papír tiszta, fehérsége érintetlen, szava nincs,

pedig oly sokat mondana, betű kell, a nagy kincs.

.

Hol lelketlen sötétség az úr, a semmibe lóg az élet,

ott fény, világosság, kultúra kell, mert az maga a lélek.

Nem lehet lelketlenül, vakon, sötétben tapogatni a falat.

az ember, életre született, a fény, a kultúra hozzá a kamat.

.

Mikor papíron a gondolat, mélyről szólalt meg a lélek,

nem lóg a semmiben, értelmet kap, amit úgy hívunk, ÉLET.

Ha nem folyik benne éltető víz, a meder is csak árok,

a mező is akkor szép igazán, mikor nyílnak a tarka virágok.

.

A képzőművészet, festmény, szobor kaput nyit benned,

érezni fogod, egyre mélyre, és mélyebbre kell menned.

Egy halvány csillag, vagy gyertyaláng is irány a sötétben,

de az olvasás, a betű ismerete tesz emberré egészen.

.

2025. 02. 06.

Tiszakécske.

Közöny

 

Közöny

Írta: Királdi-Kovács István

.

Kinek az élet nem kihívás, bambul bele a világba,

szétnéz maga körül, de a lényeget nem látja.

Érzelmek nélkül a semminek akar része lenni,

a világról nem akar érdeklődni, vele törődni.

.

A közöny nem érdeklődik, képességet nem érez,

nem keres motivációt, nem gyorsít, inkább fékez.

Ha nem beteg, demens, vagy skizofrén, hol a titok -kérdezem.

Sok volt a gáncs, csalódás, lelkiterror, a félelem?

.

Hová lettek az emberi érzések, aggodalom, a vágy,

érdeklődés az új iránt, megismerni milyen a világ?

Hol van az akarat, kitűzött, elérni vágyott cél,

az ember nem falevél, mit ide-oda visz a szél.

.

A közöny csak bambul bele egy szűk világba,

van léte, de az életről magával sem száll vitába.

Érzelemvilága sivár, bizalma, ha volt, eljátszották régen,

van kit kimozdíthatatlanul magába zárt, nagyon mélyen.

.

2025. 01. 31.

Tiszakécske.

Sztrapacska, (svanyú káposztával)

 

Sztrapacska, (savanyú káposztával)

Írta: Királdi-Kovács István

.

Szeretem a pocakom, mutatja ezt alakom.

ha akad, néhány jó falat örömmel bekapom.

Korog a gyomrom, de éppen nincs mit ennem,

kulináriának hódolni a konyhába kell mennem.

.

Áttekintem, mi van itthon, milyen edényt vegyek elő,

ami ízlésemhez, és az ételkészítéshez éppen megfelelő.

Vok, tepsi, fazék, vagy lábas, nem oly kicsi ez a gondom,

főleg, hogy a legvégén mindent el kell majd mosnom.

.

Nézem a lehetőséget, van, krumpli, kolbász, szalonna,

jófajta, finomra gyalult savanyú káposzta.

Éhségtől lassú elmém azonnal megvilágosodott,

nagyot nyelek, számban máris érzem a finom falatot.

.

Kockázom a szalonnát, jó húsos, kolozsvári fajta,

pár karika füstölt kolbász semmit nem ront rajta.

Míg a kolbász, szalonna kiadja a zsírját,

ne legyen hosszú szálú, kicsit megvágom a káposztát.

.

Leszűröm a zsírt, véletlen se menjen pocsékba,

abban pirul, meg abban pirul meg a  savanyú káposzta.

Míg a káposzta pironkodik, vizet teszek fel némi sóval,

lereszelem a krumplit, meghintem, lisztel borssal, sóval.

.

Ezt nevezik sztrapacskának, nagyon finom étel,

szeretem őkelmét, eszem is szívesen sokféle feltéttel.

Gyöngyöző vízbe szaggatom, a lobogás ne üsse széjjel,

Élvezem a főzést, csinálom is nagy szenvedéllyel.

.

Kifőtt a tészta, megpirult a káposzta össze kell adni,

a sült szalonnával, kolbásszal föl lehet javítani.

Serpenyőbe terítem, kicsit összepirongatom,

majd mint aki megérdemli élvezettel elfogyasztom.

.

2025. 01. 28.

Tiszakécske.

Sertéscomb vadász módra

 

Sertéscomb vadász módra.

Írta: Királdi-Kovács István

.

Végy félkiló sertéscombot,

(jó a karaj, vagy lapocka is),

csíkozd fel, mintha tokány lenne,

sózd, borsozd, azután fedd be.

.

Míg a hús pihen legalább tíz percet,

közepes fej hagymát kockára metélheted,

zúzzál hozzá két fokhagyma gerezdet.

majd szalonnával fojttasd a receptet.

.

Kockázd fel apróra, olvasztd ki a zsírját,

szedd ki a pörcöt, pirulni dobd rá a hagymát.

Ha kész add neki a zúzott fokhagyma gerezdet,

rövid idejű pirítás után, a húst hozzá teheted.

.

Nagylángon piríts rá kérget, majd tegyél rá őrölt paprikát,

öntsd fel 1 deci száraz fehér borral, kis lángon gyöngyöztesd.

Mikor folyadékot kér, hogy le ne égjen, vízzel mindig felöntsed.

Vedd elő a 15 dkg, gombát, tisztísd, szeleteld, úgy viseld gondját.

.

Ha a hús főtt már negyvenöt percet, kínáld neki a gombát,

sóval, borssal, rozmaring levéllel javítsd fel az aromát.

Főzzed együtt őket apró lángon még tizenöt percig.

s addig evőkanál keményítővel, keverd el a tejszínt.

.

Hőkiegyenlítésnek használj a szaftból néhány kanállal,

majd csorgasd az ételhez, ahogy szoktad a habarással.

Közben mert időd is engedi, a párolt rizst készítsd el neki.

tálalható, tarhonyával, puha kenyérrel, vagy ki hogy szereti.

.

½  kg sertés hús, (comb, lapocka, vagy karaj); 15 dkg gomba

1 közepes fej hagyma; 2 gerezd zúzott fokhagyma, 2db babérlevél,

1 kiskanál pirospaprika; só, fehér bors, ízlés szerint,

1,5 dl főzőtejszín, vagy tejföl (12%-os); 2 evőkanál zsír,

1 dl száraz fehérbor, 1 ek. étkezési keményítő (lehet liszt is),

Rozmaringlevél vagy csokor petrezselyemzöld,

.

2025. 01. 27.

Tiszakécske.

Örök vándorok

 

Örök vándorok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ők a rosszak, vagy csak nem érti őket ez a világ?

Örökké úton vannak ez a sorsuk, az ő nevük nomád.

Nem tudják mikor és honnan indultak, csak jöttek,

nem tudják mikor és hová érkeznek, csak mennek.

.

Nyikorgó, imbolygó kerekű sátoros kocsiban születnek,

nincs hely a világon ahová hosszabb időre mehettek.

Kitaposott út nélkül jártak be cél nélküli hosszú utakat,

erdők, mezők, gyümölcseiből jutott szájukba betevő falat.

.

Iskolák, templomok padjaiba be nem ültek soha,

tudományok helyett lepte őket az utak szálló pora.

Így is boldognak érezték magukat, mert úton lehettek,

számadással nem tartoztak másnak, egyedül Istennek.

.

Zászlóikon kék ég alatt zöld mező, közepében egy kerék,

mert kerek a világ, s gyötörte lelküket az örökös mehetnék.

Ha megpihentek, némely folyó partján szomorúfűzfák alatt,

faragtak belőle fűzfateknőt, tányért, kanalakat.

.

Ha télvíz idején ha muszáj volt megálltak egy faluszélen,

mesterembereknél napszámot vállaltak, hogy ne haljanak éhen.

Az idő nem telt felettük nyomtalanul, a szakmát ellesve tanult.

így lett némelyikből ügyes kontár, kinek az élete is javult.

.

Eltelt néhány ezer év, ki nomád volt, az nomád maradt,

ma már kevesen születnek az echós szekér sátra alatt.

Ma már tanulnak, művészekként akár nevet is szereznek,

csak ők magukat, vagy a világ őket, még mindig nem érti meg .

.

2025. 01. 25.

Tiszakécske.

Esti séta

 

Esti séta

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lépte halkan koppan, ritmusa lágyan ring,

majd a csendbe simul, mint egy távoli szving.

Válla követi a ritmust, mint ha táncolna a test,

mit az utcai lámpa sárga fénye, varázslatossá fest.

.

Bronzszínű hajával könnyű pajkosszellő játszik,

hosszú, aláhulló loknijai között vígan bújócskázik.

Nyakából ki-kilebbenti a rojtos selyemsálat,

a hajával összefonva lobogtat néhány szálat.

.

Lassan ballagott, élvezte a sétány fáinak lélegzetét,

a lámpák sejtelmesen áttetsző tompafényű tekintetét.

Vele andalog az idő, a Hold, a csillagok, az est,

ilyenkor az ember szelektálni, emlékeket válogatni sem rest.

.

Ilyenkor tisztul a fej, világosabbak a képek, a vágyak,

elérhetőbbnek tűnnek, amik megvalósításra várnak.

Haza indulva, örül, kicsit még talán mosolyog,

bármily jó volt is az est, jönnek a mindent átíró holnapok.

.

2025. 01. 23.

Tiszakécske.