Kultúra és lélek

 

Kultúra és lélek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Halvány csillagok remegnek az égen,

utcalámpák gyér fénye pislákol az éjben.

A hold sápadt, kiflije unottan lóg ott fönn.

a zegzugos utcákon egykedvűen szédeleg a csönd.

.

Szökkenő gondolat nem serkenti az agyat,

a tollban már a tinta is szakaszokra szakadt.

A papír tiszta, fehérsége érintetlen, szava nincs,

pedig oly sokat mondana, betű kell, a nagy kincs.

.

Hol lelketlen sötétség az úr, a semmibe lóg az élet,

ott fény, világosság, kultúra kell, mert az maga a lélek.

Nem lehet lelketlenül, vakon, sötétben tapogatni a falat.

az ember, életre született, a fény, a kultúra hozzá a kamat.

.

Mikor papíron a gondolat, mélyről szólalt meg a lélek,

nem lóg a semmiben, értelmet kap, amit úgy hívunk, ÉLET.

Ha nem folyik benne éltető víz, a meder is csak árok,

a mező is akkor szép igazán, mikor nyílnak a tarka virágok.

.

A képzőművészet, festmény, szobor kaput nyit benned,

érezni fogod, egyre mélyre, és mélyebbre kell menned.

Egy halvány csillag, vagy gyertyaláng is irány a sötétben,

de az olvasás, a betű ismerete tesz emberré egészen.

.

2025. 02. 06.

Tiszakécske.