Pálinka vers

Pálinka vers

Írta: Kovács István

„ kék a kökény recece,

ha megérik fekete”

pálinka lesz belőle,

de mielőtt kifőne,

kerül hozzá som és vadkörte,

áfonyától jobb lesz az íze,

csak legyen elég belőle.

Alkalmas rá málna, szeder,

szamóca és fáról az eper,

ünnepelni a legjobb vele,

de a bánatnak is jó gyógyszere.

Orvos is írja receptre,

jól beszedek belőle,

had gyógyuljak meg tőle,

s ha estére berúgok,

reggelre kijózanodok.

2015-04-18

Tiszakécske

Mezőn

Mezőn

Írta: Kovács István

Zöldellő mezőkön,

nyíló virágerdő,

árad belőle,

édes illat felhő.

Lágy tavaszi szellő,

táncra hívja őket,

jobbra, balra hajladoznak,

zenét hozzá,

bogarak, méhek adnak.

Mókás kis tarka lepke,

könnyedén libegve,

száll virágról, virágra,

a kicsi lába,

bibe portól sárga.

Pödör nyelvével,

édes nektárt keres,

majd tovalibben hangtalan,

s szomját oltja harmatban.

2015-04-16

Tiszakécske

Kép: Ágnes B Erdei

Öt perc lebegés

Öt perc lebegés

Írta: Kovács István

…fekete lett a világ,

öt percnyi lebegés,

majd fényben utazás.

Pergő képek a falon,

nem tudom hová utazom,

mi visz előre,

testem földön fekszik,

s Én kiléptem belőle.

Valaki a mellemet,

ritmusra nyomja,

egy más valaki,

maszkot tesz arcomra,

serényen dolgoznak,

de a fény alagútban,

lassan tovalebegek,

egy hang szól a fényből,

s én bele remegek,

pedig szelíden szólt:

„korán jöttél,

itt nincs még helyed,

térj vissza csendben,

még dolgod van ott, neked”.

Elindultam vissza,

a testembe léptem,

egy nagy sóhajjal,

az életbe visszatértem.

Csak öt percnyi lebegés,

ennyi volt a fényben,

de az egész világ,

megváltozott nékem.

2015-04-15

Tiszakécske

Másnak lenni

Másnak lenni

Írta: Kovács István

Te, más lennél?

Miért, kinek?

Nehezen forog a nyelved,

ezért kócos a beszéded.

Kuszák a mozdulataid,

mert béna a lábad,

és mankó lett az örök társad,

vagy fogva tart kerekes széked.

Nézd tollat fog a kezed,

gondolataidat versbe szeded,

melyből válik egy költemény,

vagy egy szép kisregény.

S ha van szádban egy pálcika,

nem gond a klaviatúra,

gyorsabban gépelsz vele,

mint az kinek ép mind két keze.

S ha a pálcikát ecsetre cseréled,

készülnek szebbnél, szebb festmények.

Van ki mind ezt lábával teszi,

az élet mégis szép neki.

Na csüggedj,

nem Te vagy más, az emberek

kik nem látják szívedet,

az nem más, ugyan úgy érez, szeret,

ha bántják, vérzik és fáj.

Én szeretnék másnak lenni:

a vak szemében szín és fény,

a süket fülében suttogás és zene,

a néma szájában szó és dal,

a béna lábában séta és futás,

csak ennyi, nem több és nem más.

2015-04-14

Tiszakécske

Ebéd vers

Ebéd vers

Írta: Kovács István

Bogrács áll az udvaron,

az emberek kíváncsiak, nagyon

vajon mi lesz ma ebédre,

mit eszik a házam népe.

Nem  nagy titok elárulom,

sertésnek a csülke- körme,

ráadásnak füle- orra,

hogy sűrűbb legyen,

egy kis pacal forma.

Bogrács mélyén, akác tűzön,

hagyni, hogy lassan főjön,

óvatosan rotyogtatva,

néha-néha kavargatni,

egyszer, kétszer megkóstolni,

Készen is lett harangszóra,

szól a déli levesnóta,

kiszedjük a tányérokba,

asztal körül nagy az öröm,

finom lett a csülkös köröm.

2015-04-11

Tiszakécske