Ösztönző

Ösztönző

Írta: Kovács L István

Ó idő, miért, s hová rohansz úgy,

alig voltam gyerek és ifjú talán nem is,

de hajamat már megfogta a dér,

reszket a térdem, és a kezem is.

Anyám ízét, még le sem tudtam nyelni,

mint ereklyét, itt őrzöm a számban,

pedig az én fészkemből is,

már három kirepült madár van.

Csak egy kicsit lassítsd lépteid,

én már nem akarok sietni sehová,

inkább leülnék sűrűn megpihenni,

akár az útszélén, árokparton valahová.

Most látom csak, milyen szép a világ,

a kék ég az ezüstben játszó folyó,

az erdők fái, vagy mezőn a virág,

a  madár dal, a tarka szárnyú pillangó.

Csak te idő, te vagy oly vadul rohanó,

áttörsz a téren, meggörbíted a síkot,

szikla lesz porrá, s mi él az rothadó,

minden elmúlik, de neked nem kell sírnod.

Kérlek, valamennyit adj magadból még,

nem kell sok, nem vagyok önző,

csak annyi kell, ami éppen elég,

vállamnak nem teher,  léptemnek ösztönző.

2018. április 19.

Tiszakécske.

Hajnali száj íz

Hajnali száj íz

Írta: Kovács L István

Egy pisztoly kéne,

és egy árva töltény,

mi szívemen üt lyukat,

és elviszi az örvény,

mit omló vérem kavar,

az összes csalódást, bánatot,

fölment minden alól,

mit az élet adott.

Mert űzetik a lélek,

gyötrődve szenved a test,

álmatlanul forog az éjjel,

a hajnal  sápadó csillagot les.

Fordul a fáj ide, oda

keresi, de nem leli helyét.

Nyűg lettem magamnak,

s kitudja még  kinek.

Eladó a lelkem, ki veszi meg?

A  vérpatak lassan tóvá dagad,

belőlem csak annyi marad,

a békémet talán meglelem,

ott nem csalnak, és nem csalok.

Nem leszek ing, sem kapca,

belém, ne törölj lábat, s ne vegyél magadra.

Ha, űr maradna utánam, oda fát ültess,

vagy  virágot, hátha megfakadna.

2018. április 12.

Tiszakécske

A szív nem lehet...

A szív nem lehet…

Írta: Kovács L István

Gyűlölni? Kit? Akit szerettem? Soha!

A szív nem lehet mostoha!

Gondolok az együtt töltött időre, gondolok a sétákra, a szép emlékre.

Emlékszel mikor fagyis orral, és attól ragadó csókkal,

rosszalkodtunk mamikat pukkasztva?

Csókolóztunk esőben állva, őrködött felettünk az utcai lámpa.

A villamos pedig elvitt a remízbe, csak egymást láttuk, te ültél az ölembe,

és hiába kiabált a kalauz dühösen: Végállomás!  Kiszállás!

Te legyintettél kacagva:

Nehogy ő mondja meg neked, hogy meddig szól a bérleted.

Mennyit táncoltunk halk zenére, hétvégén csók, ölelés volt ebédre,

mert fogva tartott a halaszthatatlan szerelem.

Csak találkoztunk valaki mással, mind a ketten.

Valami elpattant, de mintha nem történt volna semmi,

csak más irányba kellett menni, de nem tudtunk boldogok, lenni.

Most, sóhajok, könnyek, álmok, vágyak,

már nem köthetők össze a szakadt szálak.

De gyűlölni? Kit? Akit szerettem? Soha!

A szív nem lehet mostoha!

2018. április 6.

Tiszakécske.

Szavak egymás után

Szavak egymás után

Írta: Kovács L István

Arra gondolok, ki dolgát teszi, csöndben él,

ki hisz még, szívében a szeretet  lángja ég.

Nem keres, nem imád Isten helyett bálványt,

csöndesen szól igazat, kerül minden ármányt.

Felelősnek érzi magát, az éhező gyermekért,

koldushoz porig hajol a térdre esett emberért.

És arra, ki mindenkivel örök harcban él,

békét, megoldást mindig mástól remél.

Közvetítőt igényel, mert mindent megtenne,

csak a felelőst, bűnöst ne keressék ő benne.

De soha nem nyújtaná ki magától a kezét,

és nem teszi le hosszú időre fegyverét.

Két külön világ, mégis egy a nyelv, egy az Isten,

a szóközökkel lehet baj, mert megértés nincsen.

Sok a beszéd hamis próféták, hamis papok,

hordóból  isszák bort, én pohár vizet sem kapok.

Őseink vállvetve művelték a bányát, öntötték a vasat,

épült a sínpár, min a vonat velünk a jelenbe szaladt.

És nőttek a földből egyre szebb falvak, városok,

és a térképpel lassan az ember is változott.

Valahogy már nem akarnak összeérni a vállak,

kevesen cipelnek sokat, és görbébbek a hátak.

A gőg, az irigység, az úrhatnám lett mérce,

ki tisztességesen élne,annak lenézés a bére.

Békítő bíró nincs, panasz nem hallik az égbe,

a hegyi beszéd már régen elhalkult,

és ha van, messze van Isten ítélőszéke…

2018. április 4.

Tiszakécske