Anya
egyedül is megoldja
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Anya!
- a világon a legszebb szó,
benne
az ősi ösztön, ő az életadó.
Testében
sarjad a mag, terem a lélek,
Isten
is előtte hajt fejet, vagy térdet.
.
A
fogantatás társas esemény,
szívét,
lelkét átjárja egy szép remény.
Amikor
áldott állapotának érzi jelét,
vállára
ül súlya, Ő nem veszti el a fejét.
.
Egyedül
is készen áll gyermekéért a harcra,
amikor
a felelősségnek ő az egyetlen arca.
Nem
tudom egyedül lenni mekkora küzdelem,
álmatlan
éjeken mennyi a kétség, a sírás, a félelem.
.
Ha
falakba ütközik, el akkor sem csügged soha,
felveszi
a kesztyűt, legyen az élet bármily mostoha.
Megy
és küzd, amíg bír, és tovább is töretlenül előre,
gyermeket
bízott rá Isten, hogy ember neveljen belőle.
.
Ő
végzi a dolgát, hittel, szeretettel, fáradhatatlanul,
néha,
éjjel roskad össze, mikor a világ sötétbe borul.
Mikor
lelke kicsit megtörik, párnának adja könnyeit,
de
ő ahhoz is ért, hogy reggel, hogy legyen újra fitt.
.
Érzi,
kéne egy erős kéz, amibe kapaszkodni tud,
sarjának
is egy apafigura, de nekik csak Isten jut.
Ő,
nem akar apa lenni, nem dolga, nem azt tanulta,
és
ha mégis arra lenne szükség, hát, azt is megoldja.
.
2024.
01. 19.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése