Nyári zápor

 

Nyári zápor

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ha nem fedi el szürkeség, oly csodás a nyári ég,

de ha megtöri, és átfut rajta egy kis semmiség,

egy párapamacs, egy véletlen kósza felhő,

és hull egy kis zápor, az még elviselhető.

.

Szeretem az esőt, a langyos nyári záport,

végig fut a testemen, mint a zuhany, ápol,

felszabadít, frissíti az elmém, lágyítja a bőröm,

és a világgal egy kis időre nem törődöm.

.

Fejemen is kopoghat az éltető isteni áldás,

flaszterről is lemossa a port, ha ázik a szántás,

erdőben és mezőn megélénkül tőle a zöld,

hol aszott, repedezett, ott is életre kel a föld.

.

Szeretem az esőt, a nyári futó záport,

semmihez nem hasonlító pillanatnyi mámort.

Kitárt karral fordulok pár tánclépést az esőben,

nevetem, ahogy kitérnek az emberek előlem.

.

Esernyőt nyitnak, futva eresz alá állnak,

nem örülnek az ég ilyen áldásának.

Baj, ha nincs, szomjazzuk, s baj, ha túl sok esik,

Örülök, és elfogadom, ahogy az égiek rendelik.

.

2024. 01. 15.

Tiszakécske.