Ami feledhetetlen
Írta: Királdi-Kovács
István
.
A szem lát, a szív
dobban,
és benn valami lángra
lobban.
A tűz éget, majd
elemészt,
a test remeg, s megáll az
ész.
.
A száj dadog, a szem
beszél,
többet mond, mint, amit
remél.
Kicsit harmatosan csillog,
vibrál,
két kéz magától egymásra
talál.
.
Aludni nem tud, csak
forog,
a gondolat mindig nála
topog.
Saját lelkével vív ádáz
harcot,
nem lát mást, csak azt, az
arcot.
.
Ha kinn tombol is a tél,
és hó esik,
nála kikelet van, bimbó
és virág feslik.
Míg kéz a kézben andalog,
vagy csókra forr a száj,
megszűnik a világ, nincs
semmi, ami fáj.
.
Pedig az elsőbe hányszor
belehalunk,
elég, ha egy nap nem
találkozunk.
Jöhet utána másik, Isten
tudja mennyi,
de az elsőt sírig nem
lehet elfeledni.
.
2024. 01. 06.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése